Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - A Kúria joggyakorlata a szolgálati viszony kérdéseiben. 2. [r.]

l5° Dí GALLIA BÉLA természetbeni illetmények esedékessé válásától számítva pedig még későbben indította; midőn már nyilvánvalóvá lett, hogy a követelt termények már nem szolgálhatnak a szolgálati és lelmondási időre való ellátásra és amidőn a terményekben időközben beállott óriási értékemelkedés éppen alperes követelési késedelmével előidézetten az egyik félre aránytalan előnyt, a másikra pedig méltánytalan terhet jelentett, mely eltolódás mellett a természetben való szolgáltatást gazdaságilag lehetetlenültnek kellett tekinteni. Ennélfogva alperesnek a követelt termények helyett csak annak a kárnak megtérítésére lehet igénye, melyet azzal szenvedett, hogy a terményeket esedékességük idejében meg nem kapta. Ez a kár pedig kifejezésre jut egyrészt a terményeknek esedékességük időpontjában, vagyis 1919. évi szeptember hó i-én való pénzbeli értékében, másrészt a pénz értékének és vásárlóképességének azóta beállott csökkenésében, de viszont korlátját találja alperesnek a viszonkereseti követelés érvényesítésénél megnyilvánuló késedelmében, mert a pénz elértéktelenedésének veszélyét a viszonkereset megindításáig a késedelmes hitelező, az alperes; a viszontkereset megindításától (1921. évi december 19.) kezdve pedig felperes, mint késedelmes adós viseli. (P. II. 2097/1923., 1924 ápr. 25., P. II. 1771, 1924., 1924 december 2.) III. A vasúti alkalmazottak szolgálati viszonyai. í. Felmondás. Az 1914 : XVII. tcikkbe iktatott vasúti szolgálati rendtartás (T.) és az annak alapján kibocsátott szolgálati szabályzatok lényeges különbséget tesznek ideiglenes és állandó alkalmazott között; mert míg az előbbinek a szolgálatot 14 napos felmondással ok megjelölése nélkül fel lehet mondani, addig az állandó alkalmazottnak a szolgálatot csak a T. 53. § I., II. és III. pontjaiban felsorolt okokból lehet felmondani; egyébként pedig ez utóbbiak csak fegyelmi úton bocsáthatók el és a törvényben felsorolt esetekben törölhetők a létszámból. Az állandó alkalmazás szempontjából érdekes a következő eset: A helyiérdekű vasút próbára szerződtetett egy nyugalmazott máv. tisztviselőt, legkésőbb 1915. évi február í-éig, azzal, hogy amennyiben annak szolgálatára továbbra is számot tart, 191 v évi február i-én fog vele ideiglenes alkalmazottként külön szerződést kötni. A vasút azonban ily külön szerződést nem kötött, hanem őt a próbaidő eltelte után is külön szerződés nélkül nyolc évig szolgálatban tartotta, a nélkül, hogy a szolgálati viszony tartalmát közelebbről meghatározta volna. Ennek a vasút által teremtett jogbizonytalanságnak követkéz-