Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Az osztrák-magyar igazságügyi viszonossági gyakorlat a dualizmus megszűnése óta

i4o DE SZONDY VIKTOR el kell fogadniok. A szegénységi jog tekintetében fennállott viszonossági gyakorlatot a fentebb idézett igazságügyminisztériumi nyilatkozatok értelmében ugyancsak változatlanul fennállónak kell tekinteni. IV. A% ingó hagyatékok kölcsönös kiszolgáltatása. A hagyatékok ingó része tekintetében a hagyatéki eljárás kölcsönös átengedése tárgyában Magyarország és Ausztria között'kialakult viszonossági gyakorlat terén a közjogi kapcsolat megszűnése dacára sem állott be változás, amit a m. kir. igazságügyminiszter 1920 április 2-án 8204/1920. 1. M. VII. szám alatt közzétett nyilatkozatában hivatalosan is megállapított. Az örökösödési eljárás átengedése azonban természetesen nem jelenti a hagyatékhoz tartozó ingóságok korlátlan kiszállítási lehetőségét, hanem a hagyatéki ügyekben eljáró bíróságoknak mindkét államban tekintettel kell lenni egyes értékcikkek kivitelét korlátozó rendelkezésekre. V. Büntetőjogi kivételes rendelkezések. A közjogi kapcsolat fennállásának tartama alatt a bűntettesnek a monarchia másik államához való tartozását a hatóságoknak többféle vonatkozásban kellett figyelem be venniök : a) az Ausztria és Magyarország között kialakult viszonossági gyakorlatnak legjellegzetesebb vonása az volt, hogy magyar honos csak Magyarországnak, osztrák honos csak Ausztriának volt kiadható, ehhez képest például, ha egy magyar állampolgár Franciaországban követett is el bűncselekményt, Ausztria nem szolgáltatta őt ki Franciaországnak, hanem a magyar büntető hatóságoknak bocsátotta rendelkezésére. így történt ez abban a kiadatási jog történetében sokat tárgyalt esetben is, amidőn Ausztria 1871-ben a párizsi kommune bukása után osztrák területre menekült Frank Leót, a párizsi kommün egy vezető alakját magyar állampolgárságára tekintettel nem Franciaországnak, hanem Magyarországnak szolgáltatta ki. Ausztria javára ezt az elvet a magyar büntetőtörvénykönyv hatályának területén a nevezett törvénykönyv 17. §-ának 2. bekezdése biztosította, amely következőképen szól: «A monarchia másik államának honosa