Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Bizonytalanságok egy közszerzeményi részletkérdés körül

BÍRÓI GYAKORLAT. I27 továbbá a férj a vételár felét, íooo aranykoronát, különvagyon címén követelheti, vagyis ezen a címen az ingatlan másik fele is az övé lesz, — s tehát a nőnek nem marad semmi. Ezzel azonban a materialiter helyes eredmény kedvéért csalafintán és illogikusan számoltunk volna el: mert előbb osztottuk volna meg a közszerzeményt, csak azután 1 igazából nem is annyira az «összvagyon»-ból, mint inkább a másik félre eső közszerzeményi jutalékból/ adtuk volna ki a különvagyont; felezésnek tüntettünk volna fel egy olyan megosztást, amelynél az egyik fél kap valamit közszerzemény címén, a másik semmit. Hogy a közszerzemény szerzésére fordított különvagyon értéke a közszerzeményi osztozás előtt egészében és nem felében térítendő vissza, arra9 Zsögöd javaslatának következő részét10 is felhozom : 45. §. (1. bek.i Azon érték/1 amelyet a házastárs a különvagyont képező javakból a közszerzemény hasznára fordított, ugyanezt a különvagyon javára terheli . . . Végül a legmeglepőbb: a Kúriának ugyanazon tanácsa, amely az E. H.-ot is hozta, legújabban, rövid kétheti időközben, ugyanebben a kérdésben két ellentétes döntést hozott: először megismételte («állandóan alkalmazott jogszabály»-ként) a helytelen «fele»-konstrukciót, második alkalommal azonban az egész érték megtérítéséről beszélt. Itt következik a két határozat: 12 1924 okt. 9-én, T924 okt. 2?-án, P. I. 4857/1925. szám: P. I. c jo} 1924. szám: A házastárs által a házas- A házassági együttélés tarság tartama alatt vásárolt ingat- tama alatt visszterhes ügylettel lan közszerzemény, és ezen nem szerzett vagyon közszerzeményi változtat az a tény sem, hogy a jellegén az sem változtat, ha a vételárat a szerző házastárs a szerzésre a házastársak valasaját külön vagyonából fizette ki, melyikének külön vagyona használtatott fel. idáig egyeznek, 9 Nem ismételve az id. cikkemben már felhozottakat, és mellőzve minden elméleti fejtegetést, mint a priori kevéssé meggyőzőt. 10 Magánjogi Tanulmányok II. 816. 11 Tehát nem a fele. 12 Az Ügyvédek Lapja Jogesetgyűjteményéből (Magánjog és perrend.) 1924.68. I. és 69. sorszámok.