Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A Kúria joggyakorlata a szolgálati viszony kérdéseiben. 1. [r.]

A KÚRIA JOGGYAKORLATA A SZOLGÁLATI VISZONY KÉRDÉSEIBEN. I 10 alapszik, amelynek következménye a cégvezetőnek a KT. 3 8. §-ában harmadik személyekkel szemben meghatározott jogköre, mely azonban magában véve sem a szolgálati viszony természetére, sem az üzlet belső vitelében betöltött szolgálati teendőkre és azok fontosságára nem enged következtetést. Leglobb bizonyítéka ennek, hogy a cégvezető lehet olyan egyén is, ki nincs szolgálati viszonyban. Magában véve tehát a cégvezetői minőség nem állapít meg a fontosabb teendőkön fölülemelkedő, hosszabb felmondási időre jogosító hatáskört; hanem a felmondási időt mindig a tényleg végzett szolgálati teendők jelentősége és önállósága szerint kell megállapítani. Kimondta ezt a Kúria P. II. 2485/1924. sz. ítéletében (1924 dec. 5.): «Nincs jelentősége a fellebbezési bíróság által egyfelől a segédszemélyzet és kereskedősegédek, másfelől a kereskedelmi meghatalmazottak is cégvezetők felmondási idejére vonatkozó megkülönböztetésnek, mert ezen utóbbiak ezen minősége csakis a KT.-ben szabályozott jogkörükre, de nem a kereskedelmi alkalmazotti viszonyukra vonatkozik.))1 Hajókormányost nem tekintette a Kúria fontosabb teendőkkel megbízott alkalmazottnak. (1924 szept. 2. P. II. 4327 1923.) VI. Felmondási időre járó illetmények. E téren a gazdasági viszonyok sajátsága a nehéz kérdések egész tömegét vetette fel. E kérdések közül a legtöbb vitát keltett az, vájjon a felmondás után igényelheti-e az alkalmazott a többi alkalmazottnak nyújtott fizetésemelést. Gyakorlatilag így éleződik ki a kérdés: 1. A felmondott állapotban tovább szolgáló alkalmazottnak van-e igénye a felmondási idő alatt az üzleti személyzetnek nyújtott általános fizetésemelésre? 2. A jogos ok nélkül azonnali hatállyal elbocsátott alkalmazott az elbocsátás idején élvezett illetményeken kívül követelheti-e a felmondási idő alatt a többi alkalmazottaknak adott felemelt illetményeket; és pedig akkor, j) ha a munkaadó őt az elbocsátáskor az akkor élvezett illetmények alapján teljesen kifizeti; továbbá, b) ha az elbocsátás az illetmények visszatartása mellett történt ? A budapesti központi kir. járásbíróság és a budapesti kir. törvényszék gyakorlata mindezeket a kérdéseket igenlőleg oldotta meg;2 ugyanez az álláspontja Nászaynak, valamint — az azonnali kifizetés esetétől eltekintve — Schwartznak és a munka1 A régi gyakorlat szerint a cégvezetőt csakugyan egy évi felmondás illete meg. i Kúria 902/1897., Dárday-Tury. IV/B. 57, 1.) - Hiteljogi Dtár XVII. 102.