Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 3. szám - A Kúria joggyakorlata a szolgálati viszony kérdéseiben. 1. [r.]
A KÚRIA JOGGYAKORLATA A SZOLGÁLATI VISZONY KÉRDÉSEIBEN. I IJ gyalás befejeztével felhívta, hogy a végleges válasz átvétele végett másnap jelentkezzék: de felperes e felhívásnak eleget nem tett, hanem távbeszélőn jelentette, hogy az előző napi sértések hatása alatt nem mer felmenni; de ez elmaradásból a munkaadóra hátrány nem származott. (1924 szeptember 18. P. II. 440 1924.) Nem tekintette jogos elbocsátási oknak, ha az alkalmazott több, mint egy munkanapon szünetelt ugyan, de ezt az elmaradást igazolt betegség okozta. Ha a munkaadó azt, hogy alkalmazottja e megbetegedése folytán a szerződésileg elvállalt munka teljesítésére képtelenné vált, elbocsátási okul sem az elbocsátó levélben, sem az első- és másodbíróság előtt fel nem hozta, erre az elbocsátási okra a felülvizsgálati kérelemben nem hivatkozhatik, noha a betegség minősége már az elsőbíróság előtt fekvő okiratokból kitűnt. (1924 december 11. P. II. 2; 38/1924.) Ha a szerződés a munkaidő tartama és beosztása tekintetében nem tartalmaz rendelkezést: a szolgálatadónak épségben maradt az a joga, hogy az erre vonatkozó intézkedéseket az üzletmenet érdekéhez szabottan az összes alkalmazottakat kötelező joghatállyal belátása szerint megtehesse. Alperesnek az a kívánsága tehát, mellyel megkövetelte, hogy a többi alkalmazottad együtt felperes is délutáni szolgálatot teljesítsen, mint a kereskedelmi életben nem is szokatlan rendelkezés, nem ütközik bele a felek szolgálati jogviszonyának sem szerződéses, sem törvényi szabályaiba; aszerint pedig az I. T. 94. § b) pontjába ütköző és azonnali elbocsátásra alapot nyújtó magatartás volt felperestől, ha alperes erre vonatkozó meghagyásának teljesítését megtagadta. (P. II. 4592/1923.) — Ha azonban a hosszú időn át gyakorlatban lévő munkaidő megváltoztatása az alkalmazott egészségét veszélyezteti és a munkaadó ennek dacára ahhoz ragaszkodik az alkalmazottunk jogában az I. T. 95. § d) pontja alapján felmondás nélkül kilépni. (P. II. 71/19215.) Az eset az volt, hogy a munkaadó délutáni és meghosszabbított munkaidőt rendelt el, a mi a 24 dioptriás rövidlátást! alkalmazott egészségét veszélyeztette. Jogos ok az alkalmazott felmondás nélküli kilépésére, ha a főnök nem bizalmas figyelmeztetésképpen, hanem bizalmatlanságának indokolására és a személyzet fülehallatára azt veti alkalmazottja szemére, hogy három oldalról nyert értesülése szerint cipőket lop és ennek a gyanúsításnak semmi tárgyi alapja nincs. (1924 szept. 10. P. II. 6031 1923.) Külföldi cég belföldi üzletvezetőjének hozzátartozója a főnök hozzátartozójának