Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A bírói függetlenség. 2. [r.]

96 VARGHA FERENC Ezzel szemben a bíró hivatásának körében elkövetett mulasztásaiért s szabályellenes magatartásáért successive súlyosbodó háromfokú felelősség alatt á\\; s pedig az első a felügyeleti hatóság, a második a fegyelmi bíróság, a harmadik a büntetőbíróság hatáskörébe van utalva. Ha már most végigpillantunk a bírói függetlenség bonyolult komplexumán, arról győződünk meg, hogy annak számos tényezői közül egyet nem említettem, ami szintén igen fontos, ez a bíró anyagi függetlensége. Ha az is biztosjtva van, biztosítva van a jó, megbízható igazságszolgáltatás s biztosítva van ezen a réven a jogrend is, mely az állami életnek legbiztosabb alapja. A háborútól s forradalmaktól feldúlt társadalomban legtöbb megpróbáltatásokon ment át a bírói kar. Anyagilag tönkrement, megélhetési viszonyai szertelenül megnehezedtek; lépten-nyomon a megélhetés nyomasztó gondjai gyötrik. Ennek a tudata befészkelte magát a társadalomba; s az emberi természet már úgy van alkotva, hogy előtte a tekintélynek egyik föltétele, ha nem is a gazdagság, de legalább is a gazdasági függetlenség. Aho ez hiányzik, ott felébredhet a részvét, de a tekintélynek nincs talaja, mert a primitív életföltételekért való mindennapi küzdelem az ilyen embert számtalan függési viszonyba hozza a gazdasági élet terén embertársaitól. A tekintélynek pedig föltétele az, hogy tőle függjenek az emberek s ne ő függjön másoktól. Az állam kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy hivatalnokseregének sorsán segítsen, de képtelen a követelő kívánságokat teljesíteni. Ennek következménye az általános elkedvetlenedés, lehangoltság, az ambició s nemesebb munkakedv eltompulása. Sajnos, ennek a generációnak élete alatt valami nagy javulás nem is várható. Túlsók a közhivatalnok s túlsók a bíró is Csonkamagyarországon. A felesleggel pedig nem tud mit csinálni az állam, akárhogy helyezgeti is el őket, fizetni kell az