Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A bírói függetlenség. 2. [r.]

oo VARGHA FERENC a törvénynek, azt a bíró határozza meg. A törvény, még pedig a legaprólékosabb törvény is, csak a kereteket rajzolja meg, amit az életből vett tartalommal a bíró tölt ki. Hogy valamely életviszony melyik keretbe illik bele, azt a bíró szuverén módon dönti el; ez a szuverénitás különbözteti meg a bíró működését a közigazgatási funkciótól. Az előbbi a társadalmi igazságot állapítja meg, az utóbbi pedig a célszerűséget keresi az állami funkciók végtelenül bonyolult gépezetében, tehát szükségképpen végelemzésben függ a kormánytól, a kormány pedig mindig függ a politikától, s a politika, sajnos, a pártérdekeket szolgába, melynek levegője nem ritkán ártalmas mikrobákkal van telítve. Ez okból kell a bírói kart mindig kivételes elbánásban részesíteni s az állami hierarchiában előkelő pozícióban nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is teljesen függetlenné tenni. A bírói cognitió kettős tartalmú, mint az igazságszolgáltatás általában. Egyik a történelmi igazság megállapítása, másik a történelmi igazság jogi értékelése. A történelmi igazság megállapítására a történetfilozófia módszerei alkalmazandók; e téren a bíró is ugyanazokkal a nehézségekkel küzd, mint a történetíró, csakhogy a bíró a megismerés forrásaiban korlátozottabb. A bíró a főtárgyalás adataira van utalva (Bp. 324. §), a történetíró ellenben minden forrásból meríthet, ahonnan megbízható anyagot kaphat; s mikor már az anyagot összegyűjtötte, akkor kezdődik a legnehezebb, de egyszersmind a legszebb feladata : a mult rekonstrukciója s pedig nemcsak fizikailag, hanem pszichikailag is, mert az emberi cselekmény csak ezen a réven ismerhető meg. Ennek legfőbb eszköze az analógiás beleélés s analógiás következtetés. Ezen a réven jutunk el a mult intuitív megismeréséhez, eltűnt korok s emberek lelkületének megértéséhez. E nélkül a történetírás külső adatok értéktelen halmaza, ami jellemezte a régi történetírást. A bíró is történetíró midőn a tényállást megállapítja, a bűnös emberek cselekményének történetét írja meg. Sajnos a bírónak egyéni cselekményeket leíró históriai működése még a régi történetírás hibái-