Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A bírói függetlenség. 2. [r.]

84 VARGHA FERENC joga nemcsak hogy nem zárta volna ki a politikai befolyást a bírói állások betöltésénél, hanem a kinevezést teljesen a politika hatalmi körébe terelte volna. Ennél a mai kandidacionális rendszer is sokkal jobb, mert a miniszter rendszerint elfogadja a kir. ítélőtáblák, illetve Kúria elnöki tanácsának ajánlatát, amennyiben politikai érdekek nem gátolják meg a kinevezési jog szabad gyakorlásában. Ezen érdekek teljes kizárása végett a bíró függetlensége érdekében a kinevezési jog mostani formáját meg kellene tartani, de azzal a korlátozással, hogy a kormány kötve van az elnöki tanács kandidaciójához. Ily módon a hagyományos közjogi postulatumnak is elég volna téve, egyúttal teljesen kizáratnék a politika a bírák kinevezéséből s mindig olyanokkal töltetnének be az állások, akiknek bírói kvalitását jól ismeri az elnöki tanács. Ez a rendszer biztosítaná a bírák erkölcsi színvonalának emelkedését, azok függetlenségét s megszűnnék az audiencialis rendszer, mely bizonyos megalázkodással jár, mint minden kérelem s kunyorálás.1 c) A bíró függetlenségének törvény által nem szabályozható tényezői közt igen fontos szerepe van a közvéleménynek. Ehhez csakugyan nem fér a jogi szabályozás. A közvéleménynek, vagyis a társadalom tudatában élő hasonló s egymással szoros kapcsolatban levő eszmék, megítélések, hiedelmek, törekvések, vágyak stb. komplexumának különböző forrásai vannak; ilyenek a társaskörök, társas összejövetelek, klubok, egyesületek, gyűlések, konventikulumok s főképen a sajtó; szóval minden olyan alkalom, ahol a társas érintkezés, az interszubjefttív kölcsönhatás föltételei adva vannak. Bármily forrása legyen is a közvéleménynek, annak pszichikai hatása alól a társas életet élő emberek közül senki se vonhatja ki magát, tehát a bíró 1 Hogy a szervezés idejében mily illegitim befolyások érvényesültek a bírói kinevezéseknél, arra nézve érdekes adatokat közöl Friedmann Bernát az Ü. L. f. é. i. számában.