Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2. szám - A képviselők felelőtlensége. 2. r.

A KÉPVISELŐK FELELŐTLENSÉGE. pontja, mely rendkívül hatással van egyesekre, csoportokra, társadalmi osztályokra ép úgy, mint az egész társadalomra. Ezt a hatást nagy mértékben fokozza és erősíti a sajtó, melynek nagy részét a parlamenti eseményekről szóló tudósítás foglalja le. Ehhez járul az, hogy ma mindenki politizál; nemcsak passziv érdeklődéssel kísérik a politika eseményeit, hanem a legtöbb ember saját -körében politikai megbeszéléseket folytat s politikai vitákat rendez. Az emberek általában nem ismeretek szerzésére törekszenek, hanem politizálnak, meddő, értéktelen politikai vitákat folytatnak: a mi új barátságokat, összeköttetéseket s csoportokat teremt s régieket bont fel. És nem veszik észre apró politikai köreikben, hogy a parlamenti politika fénycsóvájába kerültek, abban élnek, onnan szívják magukba az eszméket, gondolatokat, érzelmeket s törekvéseket. Az a hiedelmük, hogy önálló politikai meggyőződésük van, a legtöbb embernél puszta illúzió; s a valóság az, hogy a parlamenti politika eseményei s hírei a sajtó száz és százezer példányának gyorsröptíí szárnyain szétrepülnek az országban, s a központi politika magvait — melyek gyakran méreganyagot tartalmaznak — elülteti a sajtó a nagyközönség lelkébe, mely ott megfogamzik, életre kel, s önálló politikai meggyőződés illúziója gyanánt tovább terjed az emberek lelkében. Önkénytelenül fölmerül az a kérdés, hogy a parlament ily nagy kollektív lélektani hatására tekintettel, a felelőtlenség elve összeegyeztethető-e a társadalom különböző érdekével, jelesül az erkölccsel, jogrenddel, társadalmi békével, egészséges kultúrfejlődéssel, társas érzésekkel stb. A Böszörményieset alkalmából s az 1867: XII. tc. 47. §-ának tárgyalásakor mindezekkel a fontos kérdésekkel nem foglalkozott a képviselőház, vagyis figyelmen kívül hagyta a jogalkotás legfontosabb kérdésének, a jog kauzalitásának s hatásának megvizsgálását s aprólékos közjogi szőrszálhasogatások és scholastikus okoskodások révén alkotta meg a felelőtlenség kategorikus imperativúsát. Ugyanazon módszert használta, mint Jelűnek, aki kizá-