Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)
1924 / 2. szám - Öt vagy három? A polgári perrendtartás módosításához
5« SZÜ'TS MIKLÓS találhatja, mint bár akárhány több egyénnek egybevetett gondolkodása; de az ilyen kiválóan szerencsés intelligenciák kiválogatása nehéz, sőt jóformán lehetetlen; s ezek nem is oly sokan vannak, hogy belőlük mindenhová juthatna, ahová kell. Másrészt pedig az igazságszolgáltatásnak oly magasztos jelentősége megköveteli, hogy biztosságát elsősorban nem annyira a változó egyesek kivételes képességeire, mint inkább az általános emberi képességeknek rendes körülmények közt elvárható helyes együttműködésére kelljen alapítani, ami éppen az együttes ítélkezés, másfelől pedig a fokozatos fellebviteli bíráskodás helyes szervezésében találja meg legbiztosabb alapjait. Ezért a polgári perrendben és a bíróságok szervezetében nagy szerepe volt mindig a valószínűségi számítás bizonyos elveinek és az ezekből alakult hagyományos felfogásnak, melynek alapja a «több szem többet lát» elvének okszerű alkalmazása, ami nemcsak a fellebviteli fórumok, hanem a fontosabb ügyekben már az első fokon is az ú. n. társasbíróságok életbelépte-, tésére vezetett. Nagyobb megfontolásra érdemes itt még az, hogy az igazságszolgáltatásról is áll, amit a nőkről szoktak mondani, hogy nemcsak lenniök kell erényesnek, hanem látszaniok is kell annak: ezért az igazságügyi eljárások megbízhatóságának hagyományos garanciáit csak oly óvatosan szabad érinteni, hogy abban sem a belső, sem a külső közvélemény hite meg ne rendülhessen. Ezeknek a meggondolásoknak hatása alatt vagyok bátor azt a meggyőződésemet hangoztatni, hogy a kir. Kúria mint legfőbb fórum tanácsainak alakításához, legalább mindazokban az esetekben, midőn az polgári peres ügyek érdemi eldöntésérevonatkozóan határoz, sőt minden olyan esetben, midőn ily érdemi fordulat bekövetkezése nincs kizárva, nem három, hanem, öt bírói tag részvétele volna kívánatos és az legyen, az idézett 2. § ily értelmű módosításával, kötelező. Ez a szám nem oly magas, hogy a tanácskozó testület