Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 9-10. szám - A magánalkalmazottak szolgálati viszonyát szabályozó törvényjavaslat előadói tervezetéhez

A VALORIZÁCIÓ, MINT TÖRVÉNYALKOTÁSI PROBLÉMA STB. 481 1920 december 31-ike utáni bekebelezés esetében a valorizáció ioo%-ossá válik. Telki teher, hajó és vasúti zálog esetében az általános rendelkezések állanak. Kamatozó (felemelt összegben visszaváltandó) kölcsöncímletekre, amelyek bemutalóra szólnak, vagy hátirattal átruházhatók, a dologi adósságokra vonatkozó rendelkezések megfelelően állanak, ha a címlet kibocsátója magánszemély, a földhitelintézetek kivételével magánjogi jogi személy, vagy közjogi jogi személy, mint gazdasági üzem vállalkozója. A földhitelintézeteknek, takarékpénztáraknak és életbiztosító-társaságoknak abból a vagyonából, amely felértékelés alá esik, felosztási tömeget kell alkotni a záloglevélbirtokosok, betevők és biztosítottak kielégítése végett. A tervezet az ügyek egyesség útján elintézését azzal akarja előmozdítani, hogy a bizonyos időpont ig létrejött egyességeket, valamint azok telekkönyvi bejegyzését mindennemű illeték alól mentesíti. A rendelet életbelépte előtt teljesített fizetés esetében, alaptalan gazdagodás miatt és tévedés címén megtámadás alapján igények támasztását kifejezetten megengedi. A tervezet rendelkezései sem nyernének alkalmazást, ha a követelés valorizálása felől jogerős ítélet, külön törvény, vagy nemzetközi egyezmény már rendelkezik. Változatlanul hagyja a tervezet a rendeletnek a közkölcsönökre vonatkozó rendelkezéseit is. A tervezet a hitelezők érdekei szempontjából kétségkívül előnyösebb mint a rendelet, de nem minden vonatkozásban. Azzal a rendelkezéssel, hogy a 4o0/0-os felértékelést kevesebb követelésre teszi kötelezővé, a tervezet a bíróság valorizáló jogkörét a rendelettel szemben kiterjeszti, de viszont ezzel csökkenti a takarékpénztári stb. felosztási alapot. Már pedig ily módon sérelmet szenved a felosztási alap segélyével kielégítés alapgondolata. A tervezetnek tehát — a törvényszerkesztési szempontokon felül — a rendelettel szemben alig van más jelentősége, mint hogy a 15-%-öt 40%-ra emeli fel. A felértékelés mértéke azonban inkább gazdasági, mint jogi kérdés, amelyet a törvényhozónak csak annak szorgos vizsgálata alapján lehet eldönteni, hogv a teljes mértékű valorizáció és a valorizáció teljes mellőzése közt hol van az a pont, amely a legkevesebb ember gazdasági existenciáját támadja meg. (Befejezése következik.) • Jogállam. XXIII. évt". 9— io. fiiz. 33