Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923: XXXIX. t.-cz. alkalmazásához

SZÉLJEGYZETEK A PÉNZTARTOZÁS KÉSEDELMES TELJESÍTÉSE 39 a T. nem szorítja a hitelezőnek juttatandó szolgáltatást a szerződésből eredő tartozásokra, s ez alig is lehetett az intentiója, mert az Indokolásból kitünőleg is a T. védelem óhajt lenni a pénznek a kötelem keletkezése és annak teljesítése közt lefolyt időben beállott elértéktelenedése ellen, amely a kártérítésre jogosultat épugy éri, mint a szerződés alapján jogosultat. Nem lehet az eltérő elbánásra ok az, hogy a tartozás összege határozatlan, mert az az ismert fictio alapján legalább is a kereset beadásától kezdődőleg határozottnak tekintendő és mert számos szerződésbeli kötelem összege is határozatlan; nem lehet ok az, hogy kártérítés után nem jár kártérités, mert (1. alább IV. i.) az e törvényben a hitelezőnek juttatott valami csak neve szerint kártérités, lényege szerint késedelmi kamat, a mely a kártérítési összeg után is jár; és nem lehet ok az, hogy a T. a lejárat idejére súlyt helyez, mert a kártéritési kötelezettség a kártétel napján jár le, a mi époly határozott nap, mint akár a váltó lejárata. De meg hány szerződéses kötelmet ismerünk, a melynek lejárata határozatlan vagy bizonytalan ? S végül: mi jogositaná fel a bírót arra, hogy a szerződés nemteljesitéséből eredő kárkövetelésre alkalmazza a törvényt, a szerződésen kivüli kártérítésre ne alkalmazza? Avagy az előbbit is a T. keretén kivül állónak kívánná tekinteni? Miből meriti akkor a jogot, hogy pl. a vételár fizetésében késedelmes vevőt megterhelje a T. alapján járó kártérítéssel, a késedelmes eladót pedig, a kinek terhére a vevő, mondjuk, fedezeti vételt eszközölt s a kitől most a különbözetet mint kártérítést igényli, ez alól felmentse ? Quod uni justum, alteri aequum. 3. Késedelem. A T. e fogalmat kétféle értelemben használja, a mi felette zavaró. Az 1. § «késedelembe esett» adóst tételez fel, akinek «késedelmi kamat helyett»> kell a T.-ben meghatározott szolgáltatásokat teljesiteni. Késedelembe csak az az adós esik és késedelmi kamatot csak az az adós köteles fizetni, a kinek késedelme vétkes, mert csak az ilyen késedelemért felel (Ptkv. tjav. 906., 908., 909., 913., 925. §§). Amikor tehát a T. 2. § 2. bek. bár mérsékelt összegű kártérítést ró arra az adósra, a ki bebizonyítja, hogy késedelme nem vétkes: akkor vagy oly szolgáltatásra kötelezi, mely már nem helyettesíti a késedelmi kamatot, vagy mást ért vétkes késedelem alatt, mint az 1. § ban. Hajlandó vagyok az utóbbi értelmezést magamévá tenni és feltételezni, hogy a T. azt a jogászok között is otthonos, bár nem szabatos nomenclaturát tartotta szem előtt, a mely «vétkes» késedelem alatt a doló^us és azzal egyenlő hatályúnak tekintett vastag gondatlanságon alapuló késedelmet