Jogállam, 1924 (23. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 9-10. szám - A politikai bűnösök menedékjoga magyar kiadatási szerződésekben. 2.[r.]

44^ D5 SZONDY VIKTOR legsúlyosabb bűntetteknél, nevezetesen a gyilkosságnál, emberölésnél stb. a kiadatást nem lehet megtagadni a cselekmény politikai jellegére való hivatkozással. A genfi rezoluciók azonban egyelőre csak azt jelentették, hogy a nemzetközi büntetőjog tudományos képviselőit sikerült Lammasch és Rivier törekvéseinek megnyerni, hátra volt még az európai államok tételes büntetőjogát és nemzetközi szerződéseit a modern tudomány e szellemében való átalakításra megnyerni. Rivier megbízást kapott a svájci kiadatási törvény tervezetének elkészítésére. Idevágó tervezetében kísérletet tett a genfi rezolucióknak a tételes jogba való átvitelére. Tervezetében a menedékjog kedvezményéből kizárta az összes súlyosabb jellegű relatív politikai bűncselekményeket, anélkül, hogy a mérlegelés jogát a bűncselekmény jellegének megítélése tekintetében a svájci szövetség részére fenntartotta volna. A svájci hivatalos tényezők azonban a Rivier-féle munkálatból jóformán csak azt az elvi deklarációt vették át a kiadatási törvény javaslatának végleges szövegezésénél, amely a lényegében véve közönséges bűncselekmények politikai indokainak figyelembe vételét kizárja. Ellenben elvetették azt az elvet, amely szerint bizonyos bűncselekmenyeknél a kiadatást sohasem lehessen megtagadni. A Rivier-féle rendszer teljesen megszüntette volna a megkeresett állam rendelkezési jogát is és a kiadatási eljárást egyszerűen adminisztratív ténykedéssé minősítette volna le a politikai bűnügyekben is. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a svájci kiadatási törvényt előkészítő bizottság a Rivier-féle tervezettel szemben éles kritikát gyakorolt és rámutatott arra, hogy a svájci szövetség hagyományaival és a közfelfogásával ellenkeznék, hogy a büntetőtörvénykönyvben meghatározott bizonyos bűncselekmények elvileg előre alkalmatlannak nyilváníttassanak arra, hogy adott körülmények között politikai bűncselekményeknek minősíttessenek. A tényleges gyakorlat, amelyet a svájci köztársaság foly-