Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám

68 Dí LÖW LÓRÁNT bevezetése nem volna egyéb, mint aranyérték arany nélkül. Hogy ez az uj fajta aranyérték a valóságos aranyérték hátrányait (mert ilyenek is vannak) a papirvaluta hátrányaival egyesítené, nem változtat azon a tényen, hogy ez a terv valutaris reformra, tehát valutajogi rendszabályra irányul, tehát a magánjog területén kivül esik. A pénzérték hanyatlásának kérdése, mint a magánjogi törvényhozás problémája a pénzérték labilis állapotából mint adott tényből induljon ki és keresse azokat a czélszerü törvényhozási rendszabályokat, a melyek épen tekintettel a pénzrendszernek erre az állapotára a magánjog terén szükségeseknek és indokoltaknak mutatkoznak. Egyetlen jogszabály vagy akár a jogszabályok összefüggő komplexuma ezt a feladatot nem oldhatja meg. Abban a küzdelemben, a mely a pénzérték hanyatlása által"felszinre hozott problémák megoldásáért folyik, a pereskedő felek érvelésében és a birósági ítéletek indokaiban gyakran találkozunk azzal a megállapítással, hogy egy vagy más jogkérdés nem intézhető el egyszerűen az érvényben lévő jogszabályok alá való subsumptio utján, mert a törvényhozó nem számithatott a gazdasági viszonyoknak azzal a rendkívül mélyreható változásával, a melynek szemtanúi és szenvedő alanyai vagyunk és ezért parancsai a megváltozott viszonyoknak nem is felelnek meg. A kérdés már most az, melyek azok a jogszabályok és jogi intézmények, a melyeket a törvényhozó, feltéve, hogy az egész nemzetgazdaság átalakulását előre látja, nem az érvényes jog értelmében, hanem másként alkotott volna meg? Arra lesz tehát szükség, hogy a magánjogi rendszer legkülönbözőbb területeibe tartozó részletkérdésekbe behatoljunk. Ebben a detailmunkában azonban az egységes szempontoknak sem szabad veszendőbe menniök. Sőt épen ezek az egységes szempontok azok, a melyekre figyelemmel a kérdés jogi megoldását nem volna szabad továbbra is kizárólag a birói gyakorlat jogfejlesztésére bizni, a mely természetéhez és feladatához