Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. zata a régebbi, annak idején birálat tárgyává tett jogi felfogásra enged következtetni. Ebben a határozatban ugyanis a C. azt mondja ki, hogy árdrágitó üzérkedésnél nem tettestárs, de bűnsegéd az, ki a nélkül, hogy a továbbeladásban részt venne, a közszükségleti czikket beszerzi (B. J. T. LXXIV. 192. 1.). E határozat szerint tehát a közszükségleti czikk beszerzése nem képez elkövetési cselekményt. A mennyiben pedig igy volna, ugy a beszerzéssel a tényálladék nem valósulna meg és csak kísérletet képezne. Ez azonban nincsen igy, a mint ezt a mult évi hasonló dolgozatomban kimutattam. Az ujabb helyes gyakorlatnak felel meg a C. határozata, mely szerint a B. T. K. 280. §-a szerinti több emberen elkövetett befejezett szándékos emberölés forog fenn akkor is, ha csak az egyik ember halála következett be, mig a másik ellen elkövetett ölési cselekmény kisérlet maradt (B. J. T. LXXIV. 1 22. l.i. Helyesen mondotta ki a C. egy elvi jelentőségű határozata, hogy a B. J. K. 144. §. 4. pontja szerinti hűtlenség befejezettségéhez a fegyveres erőhöz tartozó egyének hűségének megingatása szükséges, s igy a mennyiben ez az eredmény be nem következett, a cselekmény csak kísérletet képez (B. J. T. LXXIV. 177. L). 66. §. A C. egy határozata (B. J. T. LXXIV. 131. 1.) a kisérlet büntetése tekintetében foglal el elvi álláspontot, s a legfelső bíróság egyben alkalmat vesz magának, hogy a B. T. K. 66. §-ának a 92. §-hoz való viszonyát a lehető legnagyobb tüzetességgel és éles elmeéllel megvilágítsa. Ez a határozat oly szempontokat hoz fel, mikkel eddig a joggyakorlat nem foglalkozott. Találóan emeli ki e határozat, hogy a bíróságok eme két §-nak egymáshoz való viszonyát nem vizsgálták. De nem vizsgálta a jogtudomány és a jogi irodalom sem. Ugy hogy a C. most idézett határozata oly téren muiat irányt a bíróságoknak, a melyet eddig ugy a gyakorlat, mint az elmélet meglehetősen elhanyagolt. E határozat élesen különböztet a B. T. K. 66. és 92. §-ának alkalmazása feltételei tekintetében. Kimondja, hogy a 66. §. 2. bekezdése szerinti enyhítésnél csak az vizsgálandó, hogy a kisérleti cselekmény a befejezés felé mekkora utat tett, ellenben a 92. §. alkalmazása szempontjából az egyéni bűnösség kisebb vagy nagyobb foka bir jelentőséggel; ha tehát a kisérleti cselekmény közel jutott a befejezéshez s igy objective súlyos, ugy a 66. §. alkalmazást nem nyerhet és csupán a 92. §. alapján való korrekcionalizációról lehet szó; ha ellen-