Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az 1922. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. latra és büntető szabályokra vonatkozik, a maximalis és tájékoztató árakra vonatkozó igazgatási intézkedések pedig nem vonhatók ebbe a körbe (B. J. T. LXXIV. 92. 1.). Ezt az észrevételt aláírom. Ellenben téves Rádai Gézának az a megállapítása, hogy az e határozatokban elfoglalt álláspont a C. állandó gyakorlatának felelne meg. Ellenkezőleg. Vannak ezekkel homlokegyenest ellentétes határozatok. Egy esetben ugyanis az uzsorabiróság az A. V. 1. §. [. pontja szerinti bűnösséget állapított meg, az 1920 augusztus hóban elkövetett cselekmény miatt. A C. pedig 1921 szeptember 27. napján B. III. 2718/921. sz. a. kelt határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy «azok az intézkedések, a melyek a közszükségleti czikkek legmagasabb ára tekintetében ez idő szerint korlátokat állítanak fel, arra való tekintettel, hogy azok nem az 1920. évi XV. t.-cz.-ben meghatározott bűncselekmények alkotó elemeit módosítják, hanem csupán a törvény alkalmazásának eseteit vonják szűkebb körre, nem tekinthetők olyan rendelkezéseknek, melyek a B. T. K. 2. §-ában foglaltak alá volnának vonhatók* (B. J. T. LXXIV. 98. 1.). E határozat tehát tudatosan mellőzi a B. T. K. 2. §-ának alkalmazását, sajnos azonban ez állásfoglalás tüzetesebb indokolásával adós marad. Ugyanezt az álláspontot juttatja egész világosan kifejezésre a B. J. T. LXXIV. 84. 1. közölt határozat is. Ebben az esetben áruuzsora képezte a vád tárgyát, elkövetve az által, hogy vádlott tejszínhabos csokoládéért követelt aránytalanul magas árat. A C, felmentő ítéletet hozott azon az alapon, hogy a tejszínhabos csokoládé nem közszükségleti czikk. Megjegyezte azonban a C. hogy a vádbeli cselekmény az A. V. 1. §. 5., esetleg 6. pontjában meghatározott bűncselekmény tényálladékát valósítja meg, mert a vádbeli cselekmény elkövetése idejében a tejszínhab előállítása és forgalombahozatala tiltva volt s a forgalomkorlátozást megszüntető rendelet a cselekmény elkövetése s az ítélethozatal között lefolyt idő alatt adatott ki. A forgalom korlátozásának a megszüntetését tehát a C. nem tekintette a B. T. K. 2. §-a szerint alkalmazandó olyan uj jogszabálynak, mely büntetlenséget eredményezne. Végül egy harmadik esetben az A. V. életbeléptetése előtt rozsliszt eladása körül elkövetett ártullépés miatt a C. a 4207 915. M. Sz. rendelet 16. §. 1. pontja szerinti vétkességet állapított meg, holott ítélethozatalkor a gabona belföldi forgalma szabad volt s az ármaximálás hatálya megszűnt í'B. J. T„ LXXIV. 135. 1.).