Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 5-6. szám - Magánjogi bírói gyakorlatunk az 1922. évben

164 BÍRÓI GYAKORLAT. mulasztásával szándékosan vagy súlyos gondatlanságból okozott kárt (905/22, MD. XV. 1 16.). Felel az államkincstár ad hoc kirendelt biztos vagy bizottság eljárásáért is, de csak ha ezek helyzetükkel visszaélve rosszhiszeműen (büntetendő cselekmény vagy fegyelmi vétség megállapítására alkalmas módon) jártak el (5893/21, MD. XV. 128.). 23. Ismeretes a Kúria ujabb gyakorlata, a mely bilaterális turpis causa esetében megengedte az adott szolgáltatásnak visszakövetelését az alaptalan gazdagodás elvei szerint (MD. XIII. 44., XIV. 25., 26.)' E tétel alkalmazását a kir. Kúria most szűkebbre szoritotta annak hangsúlyozásával, hogy ily visszakövetelésnek sincs helye, ha az az erkölcsi közfelfogásba ütköznék, így pl. nem Ítélte vissza a Kúria azt a jutalmat, a melyet egy konzervgyár valakinek közbenjárási dijul adott előre, hogy a hatóságtól nagyobb mennyiségű czukrot utaltasson ki részére (164/22, MD. XV. 124.). IV- Öröklési jog. 1. A törvényes öröklésre vonatkozó gyakorlatunk megállapodottságát dicséri, hogy alig találunk e téren jelentősebb uj elvi kijelentést. Jobbára csak rég bevált jogelvek részletezésével találkozunk. így, hogy a testvértől megváltás utján s%er%ett vagyon elveszti ági jellegét (1899/21, 4711/21, MD. XV. 22., 102.); hogy az özvegyi jog sérelme miatt nem támadható meg a vagyonátruházás, a mely a házasságkötést megelőző időben létesült (379/22, MD. XV. 112.); hogy az özvegy köteles tűrni a férj hitelezőinek kielégítését a hagyatéki vagyonból (5984/21, MD. XV. 99.). Kisebb részletkérdésekben merülhet ugyan fel véleménykülönbség. így pl. a Kúria eddig azt vallotta, hogy az özvegyi jognak érdemetlenség czimén megszüntetése esetében az özvegyet a hasznok az érdemetlenitő itélet jogerőre emelkedéséig illetik meg (MD. XIII. 70.); legutóbb azonban azt mondotta ki, hogy az özvegy már a kereset beadása (?) napjától kezdve tartozik a hasznokat kiadni (2897/21, MD. XV. 66.). Alig hinnők, hogy az ujabb döntés haladást jelentene. 2. Abban a kérdésben : mennyiben kötelesek a végrendeleti tanuk az örökhagyót személyesen ismerni, különbség áll fenn a magán- és a közvégrendelet között. Magánvégrendeleti tanúnak bizonyítani kell tudni, hogy az örökhagyó személyében csalás vagy tévedés nem történt; e végből nem kell ugyan az örökhagyóval ("ismerősnek lennie, de személyazonossága felől nem szabad kétségben lennie» (2695/21, MD. XV. 35.1. Köz-