Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-2. szám - Közigazgatási reform

ló DE EGYED ISTVÁN hatósági tisztviselők ellenállására többé az alkotmány védelmét nem lehet alapitani; azonban erre az utolsó időkben már úgyis csak a legkivételesebben (csak a Fehérváry-korszakban) került a sor és egész kétségtelen, hogy állami függetlenségünk teljes biztosítása után a törvényhatóságok részéről nem fogunk találkozni semmi olyan akadályozó törekvéssel, a mely a kormány munkáját bármily irányban megnehezítené és egy erős központi államhatalom kialakulását a nemzet érdekében — lehetetlenné tenné.* Az kétségtelen, hogy minden alkotmánybiztositék bizonyos fokig a kormány törekvéseinek akadálya lehet; ezt elmondhatjuk fazonban nemcsak az önkormányzatról, hanem a közigazgatási bíráskodásról, sőt a parlamenti szólásszabadságról stb. is. Míg azonban a parlamenti szólásszabadságnak az a korláttalan mérve, a melyef a mi házszabályaink biztosítanak, az utóbbi időkben ismételten és teljesen indokolatlanul megakadályozta a parlamenti többség akaratának és a kormány törekvéseinek megvalósítását és lehetetlenné tette a rendszeres parlamenti és kormányzati munkát, addig az önkormányzatban ilyen akadály legalább is indokolatlan mérvben az utóbbi időkben sohasem volt és meggyőződésünk szerint a jövőben sem lesz. A parlamentárizmus ujabb fejlődési iránya sem elméleti, sem gyakorlati szempontból nem mondható megnyugtatónak. Az általános választójog a parlament színvonalát Európaszerte annyira alászállitotta, hogy a parlamentáris kormányforma ma már nem feltétlen biztositja az állam és nemzet egyetemes érdekeinek legsikeresebb megvalósítását. Éppen azért nagyon is vitatható az a felfogás, mintha a parlamentárizmus és a íelelős kormányrendszer korszakában a törvényhatóságok önkormányzati munkájára többé nem lenne szükség. Megfelelő szabályozás mellett lehetséges, hogy a törvényhatóságok képviseleti szervei a parlamentnél inkább juttatják kifejezésre a komoly * Az önkormányzat alkotmányvédő szerepe, Közigazgatási Szemle 1914. febr