Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 5-6. szám - Magánjogi bírói gyakorlatunk az 1922. évben

• ;6 BÍRÓI GYAKORLAT. A 25. JD. mindenesetre az ingó tulajdonszerzés alapelveit szilárdabb alapra helyezte és a ptk. tvjav. ujabb térhódítását jelenti. 2. A 800/1922. I. M. rendelet a 12,000/1915. M. E. rendeletet e részben abrogálva, szabaddá tette az ingatlan árverés elrendelését tulajdonközösség megszüntetése czéljára. A K. mindazonáltal most is alkalmatlannak tekinti az időt az ingatlan tulajdonközösségnek árveréssel megszüntetésére, nemcsak ház esetében, tekintettel a lakásszerzés nehézségére, hanem általában, hivatkozva a pénzérték állandó hullámzására és a földszerzés nehézségére (855/22. MD. XV. 125.). Ellenben ingókra a K. a közösségnek árverésen való megszüntetését helytfoghatónak tekinti (121/22. MD. XV. 126.). A tulajdonközösség árveréssel megszüntetésének akadályát látta a K. az olyan lakásszolgalomban is, a mely csak az egyik tulajdoni hányadot teheti; még akkor is, ha a szolgalom később keletkezett, mintsem a közösség megszüntetését kérő tulajdonostárs a maga hányadát szerezte (4472/21. MD. XV. 51.). A K. szerint a tulajdonközösség megszüntetésének csak oly társtulajdonosok között van helye, a kiket teljes és korlátlan tulajdonjog illet meg. A ki ingatlant csak eszmei hányadrészben szerez meg, az számolni kénytelen azokkal a korlátokkal, a melyek az ilyen közös tulajdonból folynak. Azt hiszem, a K. e kijelentésével túllőtt a czélon. Ily módon az egyik tulajdonostárs teljesen ki volna szolgáltatva a másik önkényének. Nem is hinném, hogy a K. e kijelentésnek elvi fontosságot tulajdonitana. Minthogy az árverési kérelmet már ugy is a pénzromlás miatt alkalmatlan időben emeltnek tekintette: a lakásszolgalomra utalás csak olyan «annál is inkább* indok (obiter dicta), a mely non potest trahi ad consequentias. 3. A K. most már ismételten kimondotta (MD. IX. 219., 4192/21. MD. XV. 94.), hogy a kikötmény lejáró részleteiért a mindenkori tulajdonos az ingatlannal dologi adóskép felelős. Ebből a contrario az következnék, hogy a mindenkori tulajdonos a tulajdona ideje alatt lejáró részletekért személyes adóskép nem volna felelős, holott a ptk. tvjav. 704. §. dispositiv szabály erejével az ellenkezőt mondja ki. Minthogy azonban a most elbirált esetben nem az volt a kérdés, hogy a tulajdonos személyesen felelős-e, haem az, hogy egyáltalán 'felelős-e az ingatlannal, s minthogy a felperes nem is kért mást, mint kielégítést az ingatlanból: a kérdést ezzel eldöntöttnek egyik irányban sem tekinthetjük.