Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 5-6. szám - Magánjogi bírói gyakorlatunk az 1922. évben

BÍRÓI GYAKORLAT. BÍRÓI GYAKORLAT. Magánjogi birói gyakorlatunk az 1932. évben.* I. Személyi és családi jog. 1. A távollevő gondnokának képviseleti jogát a Kúria kifelé, harmadik személyek irányában is, a vagyonkezeléssel kapcsolatos ügyekre korlátozza, a mi kizárja az ingatlan elidegenítését (MD. XIII. 79., XVI. 3., Mjog Tára I. 44.). E tétel alkalmazásában kimondja a K., hogy a távollevő gondnoka gondnokoltja nevében vagyonközösségnek árveréssel megszüntetése iránt sem léphet fel felperesként (1804/21., MD. XV. 34.). Hozzáteszi azonban: «a gyámhatóság külön felhatalmazása nélkül". Ez a hozzátétel megfosztja az esetet elvi jelentőségétől, mert ingatlan elidegenítéséhez minden törvényes képviselőnek gyámhatósági jóváhagyásra van szüksége. Az atya vagy a gyám sem adhat perenkivül hozzájárulást a közös ingatlan önkéntes árveréséhez gyámhatósági jóváhagyás nélkül; erre irányuló kereset indításához tehát neki is gyámhatósági (előzetes) jóváhagyást kell szereznie. A MD. XIII. 79. sz. esetben a K. még azt mondotta ki, hogy a távollevő gondnoka gyámhatósági jóváhagyással sem idegenítheti el az ingatlant. Azt hiszem azonban, a K. ezúttal sem akart eltérni ettől az elvtől. Ebben az esetben a K. kimondta ugyan, hogy a távollevő gondnoka már csak azért sem szerepelhet felperesként, mert nem volt gyámhatósági felhatalmazása. De ebből még nem következik, hogy a gyámhatósági felhatalmazás esetében elismerte volna-e a gondnok felperességét? Vagy talán azért tér el a K. a saját maga felállította alapelvtől, mert a vagyonközösség megszüntetése esetleg vagyonkezelési intézkedésnek is tekinthető? Látszik, hogy a távolléti gondnok képviseleti hatalmának korlátozása — mely különben is aggályos (1. megjegyzésemet MD. XIII. 102. lapján) — még nincs részleteiben összhangzóan kiépítve. 2. Eljegy^éss^egés esetére megerősíti a K. korábbi kijelentését (MD. XIII. 81.), hogy ha a menyasszony vőlegényének kívánságára hagyott ott vagy nem foglalt el valamely alkalmazást, elmaradt keresménye erejéig kártérítést követelhet (29^0/21. MD. XV. 50.). Érdekes adalék a HT. 3. §. praxisához, hogy * A kir. K. ítéletei a Magánjogi Döntvénytár (kiadja a Jogt. Közlöny Szerk.) = MD. kötet és sorszámai szerint vannak idézve.