Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 5-6. szám

AZ ADÓS KÉSEDELME ÉS A PÉNZ ÉRTÉKCSÖKKENÉSE.* Irta: Dr. GAÁR VILMOS. A pénz a békében nemcsak fizető eszköz, hanem értékmérő is voltba minek természetes előfeltétele volt az, hogy a pénznek önálló, a fizetési eszközül használhatóságtól független értéke legyen. Évezredes fejlődés folytán a nemes fémek, a XIX. század vége felé a fejlettebb gazdasággal biró államokban kizárólag az arany volt a pénz anyaga, mert a nemes fémeknek, de kivált az aranynak önmagában is van értéke s pedig oly módon, hogy kis terime mellett is jelentékeny az értéke, a mely arányosan s nem fokozatosan nő vagy csökken a szerint, a mint az aranyérem nagyobb vagy kisebb sulylyal bir. Ebben az időben a pénz értéke egyenlő módon állandó volt; az az egyenlő állandóság adta meg a pénznek értékmérői tulajdonságát. Nem kell ezt ugyan szószerint venni, mert az arany termelési költsége és az évi termelt mennyiség is változásnak volt alávetve; azonban egy kilogramm finom aranyért mindig lehetett kapni 3 240 koronát, 2790 márkát, 3444*44 frankot, 136"568 sovereignt, 6Ó4,Ó2 dollárt stb. Ily alapon volt állandó és egyenletes értékű az aranypénz s a forgalombán azt helyettesitő s törvényes módon fedezett bankjegy. A háborúban és az ezt követő időkben az arany nálunk (s sok más országban is) megszűnt mint pénz szerepelni; az aranyból áru lett és pénzül maradt a fedezetlen bankjegy vagy államjegy. Ez a pénz már csak fizető eszköz maradt, mert az állam ezt a papírpénzt törvényes fizető eszköz jellegével ruházta * A pénz értékcsökkenéséről szóló előző közleményeket 1. Jogállam 192J jan.febr. és márcz.-áprilisi füzetekben. Jogállam. XXII. évf. 5—6. f. 9