Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - A pénz értékcsökkenése és a joggyakorlat

u6 péNZÜGYI JOG. betétet a váltság alól az a körülmény, hogy egy később esedékessé váló tartozás fedezetére szolgál (498/1922, P. T. 11., 154.), még akkor sem, ha a tartozás a betétet elfogadó pénzintézettel szemben áll fenn (4167/1921, P. T. 11., 155.)? nem men" tesiti a íblyószámlakövetelést a váltság alól az, hogy a váltságkötelesnek a követelést meghaladó váltótartozása van (5464/1922.). A törvény a megállapított váltságkulcsok felét rendeli alkalmazandónak akkor, ha a betét, folyószámlakövetelés nem nagyobb — vagy csak az időközi kamatokkal nagyobb — az ugyanazon vállalatnál 1914 július 25-én megvolt betét, folyószámlakövetelés állagánál. A bíróság 43 35/1921. sz. határozata (Adó 3—4., 40.) szerint ez a kedvezmény alkalmazandó, noha a betét vagy folyószámlakövetelés időközben változott, gyarapodott, majd kivétel folytán apadt. A törvény 2. §-ában nyert felhatalmazás alapján az Országos Pénzügyi Tanács állapította meg esetenként, vájjon megilleti-e a vagyonváltság alóli mentesség valamely társaságot azon a czimen, hogy nyerészkedési czélzat nélkül közoktatási, közművelődési, közjótékonysági czélt szolgál. A Pénzügyi Tanács gyakorlata szerint a mentesség megilleti: az önkéntes tűzoltóegyesületeket, a temetkezési, betegsegélyző-egyesületeket, az állatvédő-egyesületeket, a Magyar Néprajzi Társaságot, a Földtani Társulatot, a Pénzintézetek Országos Egyesülését stb. (Adó 5., 61. P. T. 10., 138.). A részvénytársaságok vagyonváltságáról szóló II. fejezet abból indult ki, hogy igen egyszerű és könnyen kiszámítható módon fogja megállapíthatni a részvénytársaságok valódi vagyonát. Azonban a gyakorlatban részint a külömböző engedmények, kivételek, más és más határidők alkalmazása, részint az egyéb — jövedelmezőségi, levonási — detail kérdések folytán oly komplikálttá alakult a törvény, hogy a vagyonváltság megállapítása sokszor igen nehéz müvelet volt, mely a határozatok egész sorozatára adott alkalmat. Minthogy az adóügyi intézkedéseknek ez a része már le van zárva és egyelőre csakis történeti jelentőséggel bir, nem kivánunk az összes határozatok taglalásába bocsátkozni és csakis azokat kell kiemelnünk, a melyek elvi szempontból fontosak vagy a törvény jelentősebb hézagait töltik ki. A gyakorlat élénk világot vet arra, hogy ez a törvény milyen nehézségek elé állította a közigazgatási biróságot, de különösen az Országos Pénzügyi Tanácsot, melyeknek sokszor kellett a törvény intézkedéseit a kereskedelmi könyvvitel és üzleti szokások tekintetbevételével alkalmazniok, hogy megfelelő eredményhez jussanak. Meg kell állapítani, hogy a Pénzügyi Tanács igyekezett