Jogállam, 1923 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 3-4. szám - A pénz értékcsökkenése és a joggyakorlat

BÍRÓI GYAKORLAT. az előre kifizetett vételár esetében is védekezhetik az adós az utólagos lehetetlenülés kifogásával, de akkor bizonyitani tartozik, hogy a szolgáltatandó áru ára jelentékenyen nagyobb mértékben emelkedett, mint a mennyire a korona a vételárnak kifizetése óta vásárló erejében csökkent. Mind az emelkedés, mind a csökkenés a kir. Kúria határozata szerint ténykérdés, a melynek bizonyítása azt a felet terheli, a kinek javára szolgál annak valósága. Egészen eltérő álláspontot foglalt el a kir. Kúria a háború előtt kötött, de eddig még az áruszolgáltatással nem teljesített ügyleteknél, ha a vevő a vételárat a háború előtt már kifizette. Ez az eltérő álláspont az 1923 jan. 31-én P. VII. 3531/1922. sz. a. kelt Ítéletben nyert kifejezést. A tényállás az volt, hogy a vevő 1911-ben müfogakat vett időszakonkinti leszállításra és a vételárat nyomban lefizette. A müfog ára 1911-ben darabonkint 80 fillér; a nem szállított 250 db müfognak tehát 200 K volt a vételára. A kir. Kúria ezt a 200 K-t aranykoronának tekintette, mert a háború előtt koronánk aranyparitáson állt s mivel 1923 jan. 27-én 2980, X. sz. a. kelt rendelet értelmében ez a 200 K mai koronában 100,000 K-nak felel meg s mivel a 250 db müfognak jelenlegi ára ezt az összeget a felek egyező előadása szerint jelentékenyen meghaladja s igy a vevő a «2^o db müfog szállításával olyan vagyoni előnyhez jutna, mely az általa teljesitett szolgáltatás értékével arányban nem áll s igy a vevő a szállítással való teljesítésre a gazdasági lehetetlenülésre vonatkozó anyagi jogszabályok rendelkezéseivel szemben igényt nem tartható. Mivel azonban a perben nem merült fel adat, a melyből az eladónak a szállítás körüli vétkességére lehetne következtetni, ennélfogva az előbbi állapot helyreállításával az előre fizetett vételár mai koronában volt a felperes vevő javára megítélendő. Teljes tisztelettel a kir. Kúria nagy tekintélye iránt, megjegyezzük, hogy az általa idézett rendelet az aranyban kikötött fizetésekre vonatkozik s nem a háború előtti korona adósságokra, habár az akkori korona vásárló ereje egyenlő volt az effektív aranykoronáéval. Továbbá megjegyezzük, hogy nem minden esetben méltányos az előre fizetett összegnek mai koronában megítélése, mert in concreto lehetséges, hogy az adós hibáján kivül nem értékesítette megfelelően az aranyparitással egyenlő értékű koronát. Pl. befizette folyószámlájára, a melyen ma is javára írva van; ámde a pénzintézet mégsem ad több névértékű koronát, mint a mennyit az illető a háború előtt befizetett. Vagy igen? Ez az egész gazdasági helyzet felforgatására vezetne.