Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 9-10. szám - A pénzelértéktelenedés befolyása a pénzadós kötelezettségeire

278 Dí ALMÁSI ANTAL dasági épületek, aklok, kutak fejében nem azt az összeget kö­vetelheti, a melybe azok kerültek, hanem a beruházásoknak a haszonbérlet lejárta idejében pénzösszeg szerint erősen meg­növekedett értékét,1 a szerződési nőtartásdij összegét a nő a változott viszonyokra való utalással bíróilag felemeltetheti 2 és igy tovább. Nem akarom már most állítani, hogy ezek és a hozzájuk hasonló határozatok a pénzhitelező válságjogainak elvi elisme­rései. De kétségtelenül mutatják az irányt, a melyben a meg­oldást keresnünk kell és a gazdasági válság többé-kevésbbé nyilt hangsúlyozásával3 elárulják a bíróságok eltökélt szándékát is arra, hogy a megoldás felé akarnak is és tudnak is haladni. Hogy ez csak akkor és annyiban történhetik, amennyiben az élet követelményei a haladást immár elkerülhetetlenné te­szik, azon aligha csodálkozhatunk. Hiszen a pénzhitelező válság­jogainak fokozottabb és intézményes elismerése és kiépítése a szerződési jog másik hemisférájában époly bizonytalanságot idéz majd elő, mint azt a gazdasági lehetetlenülés első szaka az adós kötelezettségi körében tette volt. Elvégre a szerződés kötelező ereje a magánjog egyik alapvető axiómája, súlyos és szembetűnő okoknak kell tehát lenniök azoknak, a melyek a bíróságokat rábírják, hogy ezt intézményileg és tudatosan félretegyék. És pedig annál súlyosabbaknak és szembetűnőbbeknek, mert egyelőre csupán a régi jogelvek alkalmazásának akadá­lyai nyilvánvalók, mig ellenben azokat az uj szabályokat, a me­lyek helyüket elfoglalnák, még csak alig-alig sejtjük, a mi útját 1 K 1921. P. VI. 5082. Magánjog Tára III. k. 177. lap, 144. sz. «A korona ér­tékének nagymérvű leromlására és az ennek következtében beállott rendkívüli áremel­kedésre tekintettel a m. kir. Kúria megítélése szerint nem lehet kétséges, hogy ez az összeg csak összeg szerint, de nem belső értéke szerint is több, mint amennyibe fel­peresnek a beruházás került.» 2 K 1922. P. III. 949/20. szám alatt. A döntés tudatosan szakit az előző ellen­tétes gyakorlattal és alighanem a 24. számú jogegységi döntvény szellemével is. 3 Az utóbbi két döntés indokolása ezt élesen ki is fejezi, a többiben a gazda­sági válság csak mint belső pszichológiai indok szerepelhetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom