Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 9-10. szám
AZ AKKREDITIVA. Irta: dr. SCHUSTER RUDOLF Akkreditiva alatt többféle jogügyletet, illetve hitelmüveietet szoktak érteni; igy pl. ide szokták sorolni a hitellevelet (Kreditbrief) is. Minden félreértés kizárása végett megjegyzem, hogy a jelen sorok rendén csakis azzal a típussal óhajtok foglalkozni, a mely az utóbbi években a kereskedelmi forgalomban gyakran előfordult. Ez ugyanis abból áll, hogy a vételi ügylet megkötése alkalmával a vevő arra kötelezi magát, hogy az eladót valamely banknál meghitelezi, akkreditálja, azaz oly irányban intézkedik, hogy a bank az eladónak az áru elküldésének (vasúton történt feladásánaki igazolása esetén a vételárat kifizeti. (Magától értetődik, hogy ez a meghitelezés nemcsak vételi ügyletekkel kapcsolatban fordul elő, továbbá, hogy a fizetés teljesítésével nem kell okvetlenül bankot megbízni; a jogesetet azonban azért állitottam igy fel, mivel a gyakorlati életben ez a leggyakoribb.) Az akkreditiváról már sokat irtak nálunk is, de jogi konstruktiója kérdésében megállapodás még nincs. Nem lehet minden egyes véleményre és nézetre, melyet az akkreditiva jogi konstruktiója kérdésében nyilvánítottak, kitérni, de szükséges arra a felfogásra rámutatni, mely az eddig eldöntött eseteknél a judikaturánkban megnyilvánult. Az eddigi judikaturánk szerint ugyanis megbízási jogügylet forog fenn az akkreditivánál, vagyis az akkreditivára a megbízás anyagi jogszabályai alkalmazandók. Igy az 1919. évi november hó 19-én P. VII. 11315/919. sz. a. kelt Ítéletében a Jogállam. XXI. évf. 9—10. f. 17