Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 5. szám - Az izgatásról. 2.[r.]

AZ IZGATÁSRÓL. I4I mindennemű oly viselkedését, a mely a fent jelzett érzelemkeltő hatást idézheti elő.* Gyakran mondják, hogy az izgatás gondolatnyilvánitás, a gondolatnak valaminő közlése. Ez a meghatározás azonban nézetem szerint nem egészen helytálló. Egyrészt kelleténél nagyobb mértékben utal az izgatásnak gondolati elemére, a mely pedig a valóságban nem egyszer erősen háttérbe szorul az érzelmi elem mellett. Másrészt az emiitett kifejezés túlságosan szűk. Valamely érzelmet ugyanis nemcsak gondolatközléssel, hanem esetleg olyan érzelemnyilvánitással is lehet támasztani, a mely nincs érthető gondolat alakjába öltöztetve. Ha valaki például valamely tömeg előtt beszédet mondva, a feszült figyelem egyik válságos pillanatában vagy megfelelő hangulatkeltés után, de határozott czélzások elkerülésével azt kiáltja: «Le a katonasággal!» vagy «Pfuj csuhás!» vagy «Abcug bőrkabátosok!* az ilyen sürün használt kitételeknek, bár határozottan ellenséges indulatot fejeznek ki és esetleg indulatba hozhatják a tömeget, gondolati tartalmát pontosan megállapítani nem lehet. Az izgatás fogalmának oly formulázása tehát, a mely a gondolatnyilvánitást veszi alapul, aligha tartható fenn, a mi a később emlitendő, ténykedésben megnyilvánuló izgatás példájánál még inkább kitűnik. E formulázással szemben lényegileg fentebbi meghatározásom mellett szól a kir. Curiának egyik régebbi határozata, a mely szabatos határozottsággal kijelenti, hogy «nem a vádlottak által véghez vitt kiáltások minősége, hanem a vádlottaknak az a magatartása • veendő tekintetbe, a melylyel ők a kérdéses időben a község utczáján végigvonult fáklyásmenetben résztvevőkkel szemben viseltettek.*)* Ugyancsak nem fedi nézetem szerint a fogalom teljességét, bár nagyobb kört ölel föl, azoknak a felfogása, a kik a büntetendő izgatást általában szóval vagy Írással történő önmegnyilvánulásnak * Grecsák Károly szerkesztésében megjelent Magyar Döntvénytár VI. kötet lap. A kir. Curia felfogására nézve tanulságos példákai említ fel Angyal Pál A magyar büntetőjog tankönyve czimü művében (II. kötet, Különös Rész, 1. füzet 80—82. 1.).