Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3-4. szám - A pénzügyi jog 1921-ben

PÉNZÜGYI JOG. alól menteseknek, jelentette ki. Sajnos, hogy ez a kormányrendelet nem fedi a törvényt s érvénye a pénzügyi bíráskodásban legalább is problematikus. Feladatomon kivül esik az 1921. évi adótörvényekkel való részletes foglalkozás, ezért csupán egy pár megjegyzést óhajtok tenni és pedig csakis a hadi és vagyonváltságról szóló törvényekre. A hadiváltságról szóló 192 1. évi XIII. t.-czikk alapeszméje ellen kifogás nem emelhető. Méltán hódította meg ez az alapelv a közvéleményt. A törvény a hadiváltságból a hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák részére segélyalapot létesít s ezt az alapot azoktól szedi be, a kik nem voltak a harcztéren, folytathatták rendes foglalkozásukat, nem szenvedték át a gazdasági hátrányokat s esetleg vagyont gyűjthettek maguknak és utódaiknak. Ez az alapeszme az adójog etikai követelményeivel is kongruens. A törvény adópolitikai jelentősége abban a 300 millió koronában jut kifejezésre, melyet a pénzügyminiszter beszedni remélt. Az 1920 — 21. évi költségvetés szerint a hadirokkantak, özvegyek és árvák évi szükséglete kerek számban 97 millió korona, a miből nyilvánvaló, hogy a hadiváltságalap az évi szükségletnek csak mintegy 11; °/o-át fedezhetné. Hegedűs Lóránt a háborúban szerzett nagyobb vagyonok külön adójából akarta a hiányt pótolni, de hát ez idő szerint még az erre vonatkozó javaslat is a levegőben lóg. Maga a hadiváltságról szóló törvény már 1921 március 30-án szentesittetett, de mai napig sincs végrehajtva. Ugy hallatszik, hogy a törvény végrehajtása alig leküzdhető nehézségekbe ütközik, a mit pénzügyi jogászok már előre megjósoltak. A törvényjavaslatot kitűnő jogász és gyakorlati szakember készítette, de abba a hibába esett, hogy az igazságos és arányos adóztatás keresésében túltengő részletezésbe bocsátkozott. Az eltagozódás még fokozódott a parlamenti tárgyaláson s ezért lett a törvény szövevényes és nehezen végrehajtható. Maga Hegedűs is beösmerte, mint fináncember, hogy javaslata tulbonyolult. A törvény bonyodalmait s azt az aránytalanul nagy munkaerőt, melylyel a törvény végrehajtása jár, már maga az a körülmény eléggé illusztrálja, hogy az 1865 — 1899. években, tehát 35 év lefolyása alatt született minden férfi, az is, a ki a hadiváltság alul mentes, valamint az összes vállalatok és munkaadók kötelesek vallomást adni. Ha már most fontolóra vesszük, hogy a hadiváltság alapját vagylagosan az alanyi adók vagy a hozadéki adók képezik, hogy az adókulcsnak az egyéni viszonyok szerint négy-négy változata van s ez is bizonyos esetekben emelkedik, más esetekben csökken, végre hogy az adómentesség öt pontban s hat alpontban