Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3-4. szám - Az 1920-[19]21. évek biztosítási gyakorlata

BÍRÓI GYAKORLAT. I 2 I ellenség kezébe jutását netalán valamely, a menekülést meghiúsító belső lázadás is elősegítette volna: mert az ily belső lázadás esetében is, a bekövetkezett kár nem ennek, hanem a külellenség háborús cselekményének a közvetlen eredménye. Közömbös tehát, hogy a hajóállomások parancsnokai és a szomszédos városok ^nemzeti tanácsai» az uszálynak Újvidékről Budapestre továbbítását megakadályozták. És súlytalan az is, hogy a lefoglalás már a fegyverszünet megkötése után történt, a mikor ellenséges hadi cselekmények már helyt nem foghattak: mert a biztosítási teltételek nem korlátozzák a társaság felelősségét az olyan károkra, amelyek a hadijog és a nemzetközi jog szabályainak betartása mellett keletkeztek (C. IV. 649/1921). XIII. Utipodgyásj biztosítása. A biztosítási feltételek szerint a biztosítás — annak meghatározása nélkül, hol és milyen feladott vagy magával vitt utipodgyász képezi a biztosítás tárgyát — kiterjed az utasnak összes, tehát bárhol feladott és bármilyen utipodgyászára. Ennélfogva : a szerződés-nem csupán az utalás kezdetén tényleg feladott vagy magával vitt, hanem arra a podgyászrais hatályos, melyet a biztositott nem az utrakeléskor, hanem azután beszerzett és visszautazáskor a vasútra feladott. Viszont a visszautazáskor, már csak az ez alkalommal feladott vagy magával vitt podgyász jön figyelembe, de nem az, melyet a biztositott az utazás ^megkezdésekor magával vitt és útközben elhagyott, a mely tehát a biztosítás köréből kiesett;- ha tehát a visszautazáskor feladott és magával vitt podgyász egészen elveszett, nem lehet szó rés^kárról és csupán aránylagos kártérítésről (C. IV. 1601/1920). Érvényes a féllel közölt az a biztosítási feltétel, mely szerint a társaság nem egyes* tárgyaknak a bőröndből való ellopásáért, hanem csak a feladott eges; podgyás^darab elveszéseért felel C. IV. ,1784/1920). A podgyászbiztositó-társaságot a kártérítési kötelezettség alól még nem mentesiti az a körülmény, hogy a vasúti szállitmányok körül általában nagymérvű fosztogatások fordultak elő, hanem neki kell bizonyítania, hogy a kérdéses podgyász elveszése tényleg tömegfosztogatás, vagyis vis major utján következett be. Kivétel: ha megszállott területen történt fuvarozásról, őrzésről vagy tárolásról van szó és ott a kérdéses időben fosztogatások történtek, a mely esetben^a vélelem —a 5047 1921 M.E. sz. rendelet szerint— a mellett szól, hogy a szóban forgó podgyász elveszése is vis major folytán történt (C. IV. 31573/1920). XIV. Hadikoc^kárat. A biztosítási szerződés külön feltételei szerint a negyvenkét éves életkort meg nem haladott és a szárazföldi haderőhöz tartozó azokra a nem hivatásos hadkötelezettekre JogíUam. XXI. évf. 5—4. £ 9