Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3-4. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az 1921. évben

io4 BÍRÓI GYAKORLAT. sz. Ítélete is, mely szerint, ha üzleti összeköttetésben állott két fél közül az összeköttetés megszűnte után az egyik fél felszólítja a másikat arra, hogy tartozását rendezze és a rendezés mikéntjére választást enged, a másik fél tartozik azonnal nyilatkozni, hogy melyik módját a rendezésnek választja, mivel külömben a választás jogát elveszti és az időközben beállott áremelkedés az ő terhére számítandó (H. T. 7., 70.). Az adott, esetben a felperes januárban felszólította alperest, hogy vagy az üres hordókat küldje vissza, vagy azok értékét készpénzben térítse meg. Erre alperes csak augusztus havában válaszolt és kijelentette, hogy készpénzben — a januári árak alapulvételével — fizet. Felperes ezzel szemben joggal követelhette a természetben való visszaadást, minthogy az alperes kellő időben nem nyilatkozott. A K. T. 326. §-ának értelmezése körül kifejlődött joggyakorlat* mindinkább állandósul abban az irányban,-hogy az idegen pénznemben kikötött fizetés a teljesítés helyén a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint kell, hogy történjék, hacsak a ((természetben* vagy «valóságban*) történő fizetés ki nem köttetett. A Curia megmaradt a törvény szövegéhez alkalmazkodó gyakorlatánál, bár kétségtelen, hogy ez a külföldi hitelező érdekét súlyosan sérti. Voltak, a kik ez álláspont támadásánál a Váltótörvény 37. §-ára utaltak, mely nem a lejárat, hanem «a fizetés napját» említi és a közös ratio íuris-ra hivatkozva a kereskedelmi törvény szempontjából is a tényleges fizetési nap árfolyama mellett érveltek. A Curia már most egy ujabb határozatában ezt az érvelést visszájára fordította, a mennyiben a váltótörvény ezen kifejezését is nem a váltótartozás tényleges kifizetésének, hanem a váltó lejáratának napja gyanánt értelmezte, «minthogy nincs elfogadható alap annak a feltételezésére, hogy a váltótörvény a külföldi pénznemben kirótt tartozás mikénti teljesítését az egy évvel korábbi keletű keresk. törvény 326. §-ától lényegesen eltérő módon akarta volna szabályozni* (C. IV. 4083/1920. K. J. 5—6., 38.). Külföldiek között Magyarországon létrejött és teljesítendő szerződésből eredő vételár magyar koronában fizetendő: ezt mondotta ki a C. IV. 182 iQ2i. sz. Ítélete (1921 október 20-án 1, midőn az eladó belföldön adott el a vevőnek belföldi gazdasága számára koronaértékben kialkudott vételárért a nélkül, hogy kifejezetten intézkedtek volna arról, vájjon magyar felülbélyegzetlen, vagy osztrák felülbélyegzett koronában történjék-e a fizetés. A szerződésnek azon kitétele, hogy a biztosítási összeg 8000 frank * L. : Az 1920. évi joggyakorlatról szóló czikkemet Jogállam 1921 februári füzet 64. lap.