Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3-4. szám - Pénzértékváltozás a jogban

A PÉNZÉRTÉKVÁLTOZÁS A JOGBAN. 93 üldözőbe pl. a hűtlenségre izgatót hűtlenség czimén büntessék vagy pedig felületesebb észjárással egyszerűen a haza ellenségének nyilvánítsák. Ily körülmények figyelembe vételével talán érthetőbbé válik, hogy bár magát az izgatást korábban is büntették, miért tudott annak törvényi tényálladéka aránylag csak oly későn önálló kristályosodási alakban kijegeczesedni. I (Folytatása következik.) A PÉNZÉRTÉKVÁLTOZÁS A JOGBAN. Irta: Dr. GUNDISCH GLIDO. Abban a kérdésben, hogy a pénz vásárló erejének rohamos leromlása vagy emelkedése mentesit-e a kötelem alól, vagy azt legalább is módositja-e, külömböző felfogások uralkodnak. A jus strictum elve, a conservativ nézet szerint vonatkozó jogszabályaink azon előfeltételen alapulnak, hogy a pénz általános és állandó értékmérő; ezen vélemény szerint az összes törvényes előirások a pénzt változatlan tényezőnek tekintik, ha tehát a pénz értékmérő jellegének többé meg nem felel, akkor ezen csak állami pénzpolitika segíthet, de a joggyakorlatnak le kell mondania arról, hogy a jogrendszer alapjául szolgáló közgazdasági rendszer felbontásából eredő aránytalanságokat kiegyenlitse. Ezen régibb felfogáshoz a világháború és az összeomlás óta kifejlődött birói jogalkalmazás csak rövid ideig ragaszkodott, hanem áttért az utólagos gazdasági lehetetlenülés tanának kiépítésével a legkirívóbb igazságtalanságok orvoslására. A birói gyakorlat felszabadította az adóst a teljesítés kötelezettsége alól, ha a szolgáltatás azáltal vált, ha nem is fisikailag, de gazdaságilag lehetetlenné, hogy az adós Anyagi romlását vonta volna maga után. Eleinte a konkrét ügylet teljesítése esetén kivánták meg biróságaink az anyagi romlás fenforgását. Később eltekintettek attól, hogy maga a kérdéses jogügylet jelentse az anyagi romlást, hanem megelégedtek azzaVhogyha a jogügylet a pénz értékének leromlása folytán annyira kedvezőtlenné vált a teljesitésre kötelezett fél részére.