Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3-4. szám - Az izgatásról. 1.[r.]

AZ IZGATÁSRÓL. 87 lett, hogy késztette legyen. így az izgatást elérte a büntetés s ezzel már a társadalmi élet kezdetén is előállt a büntetőjogi izgatás esete. Az Ilias második énekében olvassuk, hogy Odysszeüsz. a midőn bejárta a hajóik körül foglalatoskodó görög csapatokat, hogy a Tróját már kilencz esztendő óta eredménytelenül ostromló sereget további kitartásra ^ösztönözze, rajta kapta a nyomorék Therzitest. amint éppen gyanúsító és becsmérlő szájaskodással a fővezér. Agamemnon király ellen ingerelte a katonákat. Odysszeüsz helyén valónak látta, hogy menten a szószátyár ellen forduljon és kemény szóval megfeddje: a Hát királyok nevét ne vedd többé szádra, Meg se hurczold őket, ne is izgass hátra !» De jónak látott egyéb praeventiv. sőt repressiv intézkedéseket is : c-Most ime megmondom, szavamat is állom, Még egyszer a szádat szitkozva találom: Ne maradjon vállán Odysseüsz feje, Telemakh atyja se legyen többé neve : Ha én le nem húzom testedről a gúnyát, Azzal együtt a mi takarja a csúnyád ; Csúfos ütésekkel kivetve a sátrak Közzül, a hajókig sivalkodva váglak.Egyszersmind hátára, nyaka közé szedett, Hogy könnye kicsordult és két-rét görnyedett. Kékre dagad háta az arany-bot után Múlik minden kedve, meglapul szepegve, Törülgeti könnyét, néz egy helyre bután.* íme egy derült izgatási jelenet Homérosz egyszerű világából: utalhatjuk akár a büntető igazságszolgáltatás, akár a fegyelmi jog körébe. Gondoljunk most már egy későbbi korra. Gondoljunk a kis görög államokra, a mint piaczaikon kiváló államférfiak vagy ügyes népszónokok tüzelik a népet politikai rendszerváltoztatásra avagy * Baksay Sándor fordítása n — ;i. L