Jogállam, 1921 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - Nemzeti királyság

óo Dí EGYED ISTVÁN kosán elmulasztja, jogáról lemondottnak kell tekinteni és helyette a trónöröklési rend szerint következő részére nyilik meg a trón. Ugyanennek kell lennie a következménynek az 1790. évi III. t.-cz.-ben megállapított határidőt elmulasztó magyar trónörökösre nézve is. Ha a király kiskorú, az 1790. évi III. t.-cz.-ben megszabott félév természetesen csak a nagykorúság elérésétől számit; ha előbb megkoronáztatott volna, az esküt és a hitlevél kiadását a nagykorúság elérésével és a királyi hatalom átvétele előtt meg kell ismételnie. Az eskü és koronázás csak a nagykorúság elérte után történhetik a bolgár (31. §.), norvég (10. §.), 1901. évi szerb (19. §.) stb. alkotmányok szerint is. A nagykorúság a legtöbb államban a 18. életév betöltésével következik el. így Angliában, Bulgáriában (25. §.), Dániában (6. §.), Görögországban (49. §.), Olaszországban (11. §.), Hollandiában (31. §.), Romániában (87. §.), a volt portugál (91. §.) és szerb (18. §.) alkotmányok szerint. Tizenhat éves korban lett nagykorú az orosz czár (40. §.). Mi a belga alkotmány 80. §-a mintájára a teljeskoruság idejét a 20. életév betöltéséig tolnánk ki, mert egy érett korú kormányzó (nádor) személyében több biztosítékot látunk, mint egy még tapasztalatlan ifjúéban. A koronázás formaságaira természetesen az eddigi szokások maradnának érvényben. A norvég (10. §.) és a volt orosz (57. §.) alkotmányokban az uralkodó részére biztosított rendelkezési jog a koronázási szertartások megállapítására nézve a mi hagyományainkkal ép ugy összeférhetetlen, mint Angliában. A kiskorúság idején való kormányzás és a király fölött való gyámság tekintetében külön szerves törvény lenne hivatva intézkedni, a mely egyúttal rendelkezne a király helyettesítéséről betegség, távollét, ellenséges fogság idején, a király halálától az uj koronázásig terjedő időben, méhmagzat hátramaradásakor, vagy ha a trón örököse egyébként bizonytalan vagy teljesen hiányzik.