Jogállam, 1921 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - Nemzeti királyság

DF EGYED ISTVÁN a hatalmat. Ez azonban a trónnak még csak feltételes megszerzése ; végleg a koronázás ruházza a hatalmat a királyra. A magyar alkotmány szerint szintén a halál pillanatában következett be az uj király részéről a királyi hatalom átvétele, de a magyar nemzet II. József császár példáján okulva már korán biztosítékokat szerzett egyrészt az irányban, hogy a koronázás mielőbb megtörténjék, másrészt az irányban, hogy a koronázás előtt ne illesse meg a királyi hatalom teljessége az uralkodót. Az 1790. évi III. t.-cz. szerint a koronázásnak minden trónváltozáskor a király halálától számított félév alatt feltétlen meg kell történnie; időközben a király az alkotmányos jogokat gyakorolhatja és a nemzet hűséggel tartozik iránta, de a kiváltságok osztogatása csak a törvényesen megkoronázott királyt illeti meg. Akármennyire is dicséretére válik nemzetünk alkotmányos érzületének a király örökletes jogainak ily korai korlátozása, az 1790. évi III. t.-cz. két tekintetben mégis tökéletlen; egyrészt csekély kivétellel lehetővé teszi még koronázás és eskütétel előtt a királyi hatalom gyakorlását, másrészt nem állapítja meg a koronázás elmaradásának törvényes következményeit és igy abszolutisztikus törekvésekre módot ad. A kalapos király uralkodásának lehetősége tehát teljességgel nem lett kizárva. Az ujabb alkotmányok némelyike már biztositékot keres a tekintetben, hogy eskütétel előtt az államfői hatalmat az'uralkodó ne gyakorolhassa. Az igaz, hogy az eskütétel aránylag gyorsan végrehajtható a király halála után nem ugy mint a koronázás) és hogy e rendelkezések megtételénél nem az alkotmánybiztosítás volt az egyedüli szempont, hanem az alkotmányok szerkesztői részben arra az eshetőségre gondoltak, a mikor a trónörökös távollét vagy egyéb ok miatt a hatalmat nem veheti át azonnal a király halálakor; mégis kezdeményezésük utat mutat abban a tekintetben, hogy a királyi hatalom ne illesse meg szükségképen a király halála pillanatától a trónörököst. Az 1826. évi portugál alkotmány szerint a király kikiáltása