Jogállam, 1920 (19. évfolyam, 1-10. szám)
1920 / 2. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az 1919. évben
y8 Dí BAUMGARTEN NÁNDOR folyama 2 kor. 3 5 f.-t tett ki. A fizetés idején az árfolyam jóval magasabb volt. A C. mégis a törvény tételes jogszabályához képest csak a lejáratkori árfolyam szerinti követelésben és ennek törvényes késedelmi kamataiban marasztalta el alperest és kijelentette, hogy fizetési késedelem esetén nem kötelezhető az alperes a késedelmi kamatokon felül, az időközben bekövetkezett árfolyam-emelkedés figyelembe vétele mellett előálló összegnek megfizetésére. Az utóbbi határozat azt is kijelenti, hogy a törvény alapján nem is szabad különböztetnünk a vétkes és vétlen késedelem között, mert az adós késedelme a főkötelezettség tartalmát nem módosíthatja és a pénztartozásnál a fizetési késedelemnek egyéb következménye nem lehet, mint a K. T. 282. §-a értelmében követelhető kamatfizetés. A C. e két határozatában nyilvánuló állásfoglalás a jogirodalomban is élénk vitára adott okot. Löw Lóránt (Jogt. Közi. 1919. 14. sz.) a C. VII. tanácsának egy régebbi 1917. május 3-án kelt határozatára hivatkozva azt vitatja, hogy a törvény tulajdonképen abból indul ki, hogy a fizetés a lejáratkor történik, ha e kettő nem esik egybe, a tényleges fizetés napja az irányadó. Ugyanilyen álláspontot foglal el Köriig Vilmos, utalással a v. t. 37. §-ára. A C. álláspontját védik Szenté Lajos (K. J. 1919. 7—8. sz.), Gaár Vilmos és Hevesi Illés (K. J. 1920. 1 — 2. szA Bizonyos, hogy a tételes törvény hozatalakor ily óriási értékeltolódásokra a törvényszerkesztők nem gondolhattak; a lejárati és fizetési nap árfolyama rendszerint csak fillérekben mutatott különbséget. Minthogy azonban a kereskedelmi törvény kifejezetten a lejáratot emliti, a törvénymagyarázat sem helyezkedhetik ezen tul. A v. t. eltérő intézkedése nem rontja le ezt az álláspontot, mert ott a helyzet más, az adós hitelezőjét nem is ismeri és a követelés csak a fizetés végetti bemutatás napján válik esedékessé. A k. t. szabálya különben igazságtalannak nem is mondható, mert a hitelező a késedelem következményei ellen megóvhatja magát olyképen, hogy a neki járó
