Jogállam, 1920 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 2. szám - A magyar békeszerződés tervezete

külföldre irányuló kivitelünkkel valutánkat megjavíthatjuk, meg­szűnnék. Ha már a jóvátételi bizottság kompenzácziós intéz­kedései Ausztria élelmiszer szükségletét biztosítják, akkor az utóbb említett intézkedés, a mely élelmiszer árainkat az osztrák magas színvonalra fogja felszorítani, minden esetre mellőzendő lenne. Ha már Ausztriát élelemmel kell ellátnunk, ugy határozza meg a jóvátételi bizottság annak pontos mennyiségét és árát anélkül, hogy bennünket az osztrák élelmiszer árdrágitók üzel­meinek kiszolgáltatna. Ezenfelül megfelelő körülirásra szorul a «mindenféle élelmezési czikk» kifejezés és különösen kívánatos, hogy az előbb említett czél elérésére legalább is borkivitelünk szabaddá tétessék. Az egyéb, különösen a közlekedési természetű intézkedé­sek közül mint ujakat kiemeljük a 289. csikkéi, a mely Tumu­Severinnél és a 2go. csikket, a mely a Vaskapunál fennálló jogainkról Románia javára lemond és a 302—So/. csikkeket, a melyekkel egyes vasúti vonalainkat álruhájuk, másokra pedig mess^eterjedö szabad használati jogot biztosítunk a cseheknek (Pozsony—Fiume) és a románoknak. íme e futólagos szemle is mutatja, hogy az osztrák szer­ződésre támaszkodó tervezet mily sok igazságtalan, magánjogo­kat sértő és gazdaságilag hátrányos intézkedéseket tartalmaz. Békeküldöttségünkre az a feladat hárul, hogy ezekre válaszában rámutasson és e feltételek módositását keresztül vinni igyekez­zék. Jogászságunknak pedig az a hivatása, hogy a tervezetnek hazai jogunkat esetleg módosító rendelkezéseit alapos tanulmány tárgyává tegye, hogy ezeknek a gyakorlati életben való lehető­leg igazságos és méltányos alkalmazását előkészítse és meg­könnyítse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom