Jogállam, 1920 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 2. szám - A magyar bíróság függetlensége a proletárdiktatúra alatt

44 BR. WLASS1CS GYUL/A bíróságban csúcsosodik ki az igazi jogállam. Az állam ebben az intézményben önmagának állit fel ellenőrt. Maga az állam gondoskodik ebben a birói szervben arról, hogy a törvények és törvényes jogszabályok keretében végezze a végrehajtó hatalom tevékenységét. Ha pedig ez igy van, akkor ez a szerv az ezerfejü zsarnokságon felépült proletárdiktatúra legveszedelmesebb akadálya. Ilyen független bírósági szerv és a proletárdiktatúrái berendezkedés a legélesebben kidomborodó összeférhetlen fogalmak. Ki is mondták erre a bíróságra a halálos ítéletet. Illetékes és — fájdalom a régi rend keretében nagyra nőtt — justitiarius hivatalnok hirdette a közvélemény felvilágosítására, hogy a proletárdiktatúra és közigazgatási bíróság «contradictio ín adjecto». A halálos ítéletet azonban nem hajtották végre. Csak a bíróság működését szüntették be, csak néhány hónapi siralomház jutott osztályrészünkül. Különben maga az intézmény érintetlenül került ki a nagy viharból. Talán az intézményben rejlő nagy igazság ereje is őrködött fölöttünk és most már elmondhatjuk mi is, mit a «contentieux» osztályával a mi működésünk körével azonos «conseil d'état» történetirója büszkén emlit meg, hogy a franczia «conseil d'état» minden franczia forradalmat túlélt. Nekem hétről-hétre jelentették az anyagiasán hangzó «liquidáció» nevén a bíróság kivégzésének megkezdését. De ez csak a terror fenyegetése maradt. El merem mondani, hogy ez a fenyegetés nem hatott reánk. Soha szorosabban összetartva, soha bizalomban a jobb jövő iránt élénkebben nem voltunk áthatva, mint mikor intézményünk mellett a siralomház korszakában virrasztottunk. Hittünk, bíztunk, hogy ez az intézmény, melyhez annyi munkánk, annyi buzgó törekvésünk tapad, nem eshetik áldozatául az átfutó förgetegnek. Mindnyájan nemcsak egyszerű kötelességérzettel, de a szeretet melegebb kapcsával is ragaszkodtunk a proletárdiktatúra földrengésszerű rombolásától veszélyeztetett intézményünkhöz. Ekkor éreztük igazán, hogy mi itt nemcsak az egyes