Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - Külügyi önállóságunk megvalósítása

KÜLÜGYI ÖNÁLLÓSÁGUNK MEGVALÓSÍTÁSA. 69 konzulátusokat. Még folyó év október hava közepén is, a mikor Ausztriának az 1918. évi október hó 16-án kelt császári kiáltvánnyal bejelentett szétomlása a tiszta perszonálunió gondolatát vetette ielszinre, a külügyeknek magyar külügyminiszterrel és önálló magyar külügyi képviseletekkel való intézését az uralkodó személyének továbbra is fenntartani tervezett közösségével összeférhetetlen megoldásnak szerették volna feltüntetni és a régi Magyarország utolsó kabinetje csak október 20-ika után tér át a viszonyok kényszerhatása alatt a külügyek önálló intézésének elvi álláspontjára. Az októberi forradalom ledöntötte önálló állami berendezkedésünk minden jogi korlátját s az 1918. évi november hó 16-án kelt néphatározat I. czikkében foglalt függetlenségi nyilatkozat után most már külügyi önállóságunk jogi és politikai megvalósítása és kiépítése lenne a népkormánynak egyik legfontosabb feladata. Avégből, hogy külügyi önállóságunk ne maradjon pusztán üres elvi kijelentés, hanem mielőbb világszerte elismert valósággá válhassék, a többi között az önálló magyar külügyi igazgatás megszervezésére van sürgősen szükség. E szervezés személyi7 és politikai oldalát nem kívánom érinteni s csupán a szervezés jogi kereteit óhajtom vázlatosan megrajzolni. Első sorban oly törvényes jogszabályra volt szükség, a mely a népkormánynak az 1848:111. törvényczikken és ennek novelláin alapuló összetételét külön külügyminiszteri állással egészíti ki, mert eddigelé ilyen állást tételes jogszabályaink nem ismertek. Az október előtti Magyarországban azokat a magyar külügyeket, a melyek nem tartoztak az osztrák-magyar közösség rendelkezése alá, a magyar miniszterelnök intézte, a ki a Magyarországot illető nemzetközi szerződések előkészítésénél és perfektuálásánál a 90-es évek folyamán kialakult gyakorlathoz képest a hozzáértő nemzetközi jogismerő személyzettel kellően