Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - Külügyi önállóságunk megvalósítása

KÜLÜGYI ÖNÁLLÓSÁGUNK MEGVALÓSÍTÁSA. '67 visszanyerte ugyan területi épségét, fel is ruházhatta magát a • szuverén magyar állam» hangzatos czimével, de külügyeinek, hadügyeinek és (bár időhöz kötve) gazdasági ügyeinek javarésze idegen tényezők uralma vagy ellenőrzése alá került. Ezek a tényezők vagy teljesen felelőtlenül vagy egy mintaszerűen íonák álalkotmány kényelmes korlátai között, a tényleg tovább is fennálló Gesamtstaat szellemében irányították Magyarország sorsát. A hadügyi és gazdasági függőség fájdalmas tudata kezdettől fogva áthatotta az elfogulatlan közvéleményt s 1867 óta csaknem megszakítás nélkül zavarokat idézett elő a magyar államéletben. A parlament ennek volt krónikus betege. A kór időnkint krízissé fajulva újból meg újból teljesen megakasztotta a törvényhozásnak egyébként is önző osztályérdektől és ezzel kapcsolatos vak sovinizmustól kedvezőtlenül befolyásolt munkáját. Ezzel ellentétben külügyi önállótlanságunk visszásságaival a kiegyezés után közvetlenül következő időkben senki sem törődik, ami érthető, mert a közjogi ellenzék külügyi programmja — a delegácziók kérdésétől eltekintve — alig tér el az 1867: XII. törvényczikk elvi álláspontjától. A 70-es, 80-as évek beczikkelyezett nemzetközi szerződéseit olvasva az a benyomásunk, hogy egy-két uj kifejezésen kivül külügyi vonatkozásban 1867-ben semmi változás sem történt s hogy a birodalmi kanczellár, a kit ezentúl külügyminiszternek hivnak, aligha törődik az 1867: XII. t.-cz. 8. §-ának azzal a rendelkezésével, a mely szerint «a nemzetközi szerződések tekintetében fölmerülhető intézkedések most már mind a két fél minisztériumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett» tartoznak az ő teendői közé. E részben csak a 90-es évek közepe táján áll be jelentősebb változás. A képviselőház ismételten kifogásolja az országgyűlés elé terjesztett nemzetközi szerződések hibás közjogi alakszerűségeit és a magyar jogszabályokkal ellenkező tartals*