Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - A biztosítási magánvállalatok állami felügyelete

l82 Df GALLIA BÉLA alatt a biztosított szerződő a reaktiválást nem kérte, ugy az ellenérték megállapításának módozatára nézve a választási jog a vállalatra száll át, mely az ellenértéket hivatalból köteles megállapítani. A T. megállapitja a visszavásárlási összeg és a leszállított biztosítási összeg kiszámításának módjait, a visszavásárlás és reaktiválás határidejét, és elrendeli, hogy a kötvényben egy táblázatban számszerűleg feltüntetendők a visszavásárlási értékek és leszállított biztosítási összegek. Megállapitja továbbá (13. §.) a nyereségrészesedésre vonatkozó alapelveket; ezek közül felemlitésre méltó, hogy a nyereségeknek külön alapba gyűjtése és a túlélők között felosztása csak akkor engedhető meg, ha a kifizetési időszakok 5 évnél hosszabb időre ki nem terjednek. A T. nem bocsátkozott a biztosítási ügynökök kérdésének szabályozásába, csak azt írja elő, hogy a biztosító vállalatok vezérügynökségeiket, főügynökségeiket, felügyelőiket, ügynökeiket vagy egyéb közegeiket oly meghatalmazással tartoznak felruházni, melyek azok hatáskörét közelebbről megjelölik, és tartoznak e közegeiket kötelezni, hogy a felekkel való érintkezésben magukat e meghatalmazás felmutatásával igazolják. (14. §.) Kétségkívül a legtöbb visszaélés a biztosítási ügynökök eljárásában merült fel. Az ügynök fölöslegesnek mondta bizonyos tényeknek a bevallását, melyeket az ajánlattevő vele közölt, helytelenül töltötte ki az ajánlatot és bevallást, a kötvényben nem foglalt vagy a díjszabástól eltérő szóbeli Ígéreteket tett, kölcsönöket helyezett kilátásba, meghatalmazás nélkül a vállalat megbízottjaként gerálta magát. Ismeretes bírói gyakorlatunknak kezdetben mutatkozó merevsége, mely az ajánlat kitöltésében az ügynököt a biztosított (szerződő) fél megbízottjának tekintette, majd az a korlátozás, hogy az ügynök csak az ajánlat szerzésére, átvételére és a biztositóhoz juttatására tekinthető a biztosítási vállalat megbízottjának, majd az a fordulat, hogy ha az ügynök az ajánlat kitöltésében a biztosítottat megtéveszti, ez nem eshet a biztosított terhére.