Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám

6 Dí BÁRÓ WLASSICS GYULA Dénes a nála megszokott alapossággal kezd czikksorozatot, melynek bevezetéséül rövid, de hűen tájékoztató kivonatokat közöl Dante, Dubois, Campanella, Saint Pierre, Bentham, Kant stb. tanaiból. Az én fejtegetéseim czélja is megkivánja, hogy reá mutassak lehető rövidéi a kérdés történetirói által legjelentékenyebbeknek tartott irókra és tervezetekre. Nem követhetem az eszme fejlődését lépten-nyomon és igy nem terjeszkedem ki a kérdés történeti nézőpontjából Francois de la Noue, Eménc Crucé, William Perin, John Bellers, Goudar, Loen, Schindler, Schlettwein igen figyelemreméltó írásaira sem, a kit azonban ez közelebbről érdekel, nagy haszonnal olvashatja egyebek között «Ter Meulen» . «Der Gedanke der interntionalen Organisation» czimü munkáját és Redslob müvét («Das Problem des Völkerrechts») stb. Míg, mint említettem, Dante a nagy imperialisztíkus világbirodalmat hirdeti, addig a keresztény államok szorosabb szövetségének gondolatát Dubois Péter a tizennegyedik század elején (De recuperatione terra sancte) dolgozza fel kimeritőbben. Előtte a szentföld visszafoglalása és a franczia király hegemóniájának megszerzése a főczél. A pápának is csak oly lelki uralmat óhajt adni, melyre a franczia király befolyást gyakorolhat, de nem kívánja azt, hogy a szövetségbe lépő államok a világbirodalmi eszmébe olvadjanak fel, hanem választott bíróság döntene a szerződő államok vitás nemzetközi kérdéseiben. Ebben a munkában részletes eljárási szabályok is vannak, sőt felebbezési fórumról is gondoskodva van, a választott bíróság ítéletei ellen a pápához lehet fordulni. A tizenhatodik század elején Sully, IV. Henrik minisztere, a Habsburg uralom megtörése czéljából emlékirataiban (Grand dessein de Henri quatre) az amphyctioni szövetség mintájára európai szenátust akart alakítani, mely a nemzetközi viszályokat elintézné és a szenátus tagjait alkotó tizenöt hatalom között a közös ügyekben határozna. A ((Monarchia Messise» (1606.)