Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - Kell-e katonai bíráskodás?

KELL-E KATONAI BÍRÁSKODÁS? l6l mely eddig eltemetve volt: ugy a forradalom is újra felvetette az előttünk fekvő s már szunnyadóvá vált ezt a kérdést is. E kérdés eldöntésénél nézetem szerint elsősorban annak ismeretére volna szükség, hogy milyen lesz a hadseregünk > A létszám, a szervezet, a szolgálati idő s az, vájjon hadsereg az eddigi védrendszer alapján állittatik-e fel, avagy zsoldos hadsereg alakittatik: mind oly tényezők, a melyeknek ismerete a kérdés elbírálásánál nem mellőzhető. Ezt természetesen a békekötés rendelkezései fogják véglegesen eldönteni, de a mennyire előre látni lehet, hadseregünk lesz és a fegyverszüneti feltételekből következtetve, az eddigi mintára lenne szervezendő. Ha ez igy áll, akkor .mindenesetre eldöntendő elsősorban az a kérdés: i. Van-e katonai bűncselekmény? Azok, a kik a katonai büntetőbíráskodást ellenzik, főleg abból indulnak ki, hogy a törvény előtt az államnak minden polgára egyenlő, nincs tehát ok, hogy a katonának külön törvénye és külön bírósága legyen. Ez a tétel önmagában véve igen tetszetős, de ha közelebbről vizsgáljuk, mindjárt rájövünk, hogy tulajdonképen téves alapon nyugszik. A polgári büntető, de egyéb törvényeink ugyanis nem kívánják meg az állampolgártól azt, hogy hősök legyenek, avagy bizonyos körülmények közt életüket is áldozzák fel esetleg oly czélért, a mely talán belső meggyőződésük ellenére van. Ily .kötelességteljesitést az állam csakis a katonájától követel. De ettől azután megköveteli, hogy e kötelességét hűségesen, bátran és minden ellenvetés nélkül teljesítse. Ha tehát különbözők a kötelességek, kell hogy különbözők legyenek a jogok is. Ha az állam a katonára a legfőbb emberi jogától, az élettől való megválást kötelességül rója, ugy a legkisebb jog, a mit ezzel szemben adhat az, hogy e különleges kötelesség mulasztásai miatt ő felette bajtársai, vagyis azok ítélkezzenek, a kik az ő különleges viszonyait, kötelessé-