Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A béke közigazgatása

ÜGYVÉDSÉG. 149 A hadbavonult ügyvédek szervezete kívánja, hogy az ügyvédek névjegyzékébe felvett ügyvédek hadbavonult minőségét az általános kamarai névjegyzékekben tíz éven át külön jelzéssel tüntessék fel; hogy a hadbavonultak országos szervezete részéről kiküldendő bizottságok az egyesek összes egyéni körülményeinek gondos mérlegelésével a hadbavonult ügyvédeket a gondnoki, vagyonkezelői stb. kirendelésekkel való támogatás szükségessége szempontjából osztályozzák és a törvényszéki elnököknek a kirendelés sorrendje és mértéke tekintetében kötelező javaslatot tehessenek ; hogy a vagyontalan perlekedők képviseletének díjazása fejében az igazságügyi kormánytól megállapított 144,000 korona átalányösszeget megfelelően felemeljék, miután az ily ügyekben kirendelt katonaügyvéd nemhogy segítségben részesülne, hanem a rendes dijaknál lényegesen rosszabbul díjazott munka terhét vállalná; hogy a kamarai illeték maximuma felemeltessék, mivel a jelenlegi tételek mellett az egymillió korona jövedelmű ügyvéd o-i%, a 10.000 koronán aluli jövedelmű pedig 1*5—2• 5%-nyi illetéket fizet, pedig ebbe a csoportba tartozik a hadbavonult ügyvédek többsége ; hogy az elhaiálozó ügyvédek gondnokaiul — a mennyiben arra családtag igényt nem tart — a fenti javaslat alapján katonaviselt ügyvéd legyen kirendelendő. Magával a leszerelés kérdésével kapcsolatban a hadbavonull ügyvédség külön kéréssel járult a hádügyi kormányhoz. Mégis főleg a végkielégítés szabályozását illetőleg az a felfogás alakult ki, hogy az ügyvédség nem kiván kedvezőbb elbánást a maga javára, mint a vagyontalan tartalékos tisztek egyeteme s igy e részben a közös érdekek hathatós támogatására szorítkozik. Viszont a leghatározottabban követeli, hogy a kormány semmiféle foglalkozási ágat vagy érdekeltséget az ügyvédekkel szemben kedvezőbb feltételekkel ne kiváltságoljon. A hadviselt ügyvéd általában amúgy is hátrányban van a más pályán levő katonaviseltek zömével, mert rendszerint harmincz évnél idősebb, nagyrészt családos emberekből áll, a kikre nézve a mások részére biztosított előnyök, földosztás, az alkalmazó vállalatok visszafogadási kötelessége stb., amúgy sem állanak fenn. Ezt ellensúlyozná némileg az ügyvédség egy részének állami és más közszolgálatba leendő átvétele, de e mellett is fennmarad az a súlyos gazdasági hátrány, hogy az ügyvédi pályáról nagy részüknek le kell mondania. Nemcsak méltányos, de egyenesen közérdekű, hogy a háborúból visszatért ügyvédség súlyos válságát az állam és a társadalom megértő, jóakaratú támogatásával enyhítse. Kívánságaink figyelembevételével a kormány nemcsak a hadbavonult ügyvédeken segítene, de az ügyvédi kar feleslegének más munkakörben való felhasználásával az ügyvédség egészének a helyzetét is javítaná s ezzel a polgári társadalom egyik jelentős rétegének sorsát hosszú időre biztosítaná. Dr. Vágó János.