Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - Agrárreform és jogalkotás

TÖRVÉNYELŐKÉSZITÉS. Agrárreform és jogalkotás. A jogrendszer alaptételei rendszerint nem a legalitás jegyében születnek meg s nem tudnak legális módon kialakulni. Ahhoz forradalom keli. A mai modern kapitalisztikus társadalom berendezkedése is forradalom utján történt s a jogtudomány a forradalmilag kifejezésre juttatott érdekeknek csupán érvényesülési alakját s módját dolgozta ki, a régi rendszer szolgálatában hadakoztatott kategóriákat átfestette s beleillesztette az uj rendszerbe. A birtokpolitikában is igy vagyunk, előbb el kell végezni a forradalomnak a maga dolgát, kétségen kivül kifejezésre kell juttatnia az elismerést igénylő érdekeket s csak ha ez megtörtént, lehet a jogásznak a problémák megvalósítása körül érvényesítendő formákat és megoldási módokat kidolgoznia. ; Midőn e sorok Írásához hozzáfogtam, a forradalom akaratát szinte kétségen kivül állónak tartottam. Ugy hittem, hogy az más feladatot nem tűzött ki maga elé, mint megoldani a földéhség problémáját s a kisbirtokosság szaporítását s ezzel egyrészt eljuttatni a földet annak tulajdonába, a ki azon dolgozik s a földet mint munkaeszközt fogván fel, azt a munkásnak tulajdonává teszi, másrészt a magyarság megszaporitása által fokozza a nemzet eleven erejének nagyobbodását. A különböző politikusok nyilatkozataiból azonban ugy látszik, hogy a forradalom ma már feladatává akarja tenni a földhöz hozzáfüződő számtalan egyéb probléma megoldását is : többtermelés, telekértékadó, kollektív termelés, szekularizáczió, hitbizományok megszüntetése, sőt azok elkobzása stb. Pedig talán nem czélszerü a földéhség problémáját ugy akarni megoldani, hogy a többi kérdéseket is bekapcsoljuk s bizonyos, hogy nem lehet a csomót akként szétbogozni, ha azon még több bogot csinálunk, mert az eredmény az lehet, hogy a földéhség a gátat áttöri s a mellékkérdésekkel nem törődve, mindent összezúz. De hát hol érdekli ez a jogászt ? Elsősorban ott, a hol a felek autonómiájának az államhatalomhoz való viszonyáról van szó. Minden társadalmi munka annál kisebb költséggel és súrlódási koeficienssel jár, minél inkább kapcsoljuk ki a lebonyolításból a közhatalmi szerveket s minél inkább tudják azt az egyesek