Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A nemzetközi jog helyreállítása a szabadalmi jog terén

128 Df SCHUSTER RUDOLF nyos, mely kárpótlás az oltalmi idő meghosszabbításából áll; ez a meghosszabbítás azonban nem lehet nagyobb, mint a háború tartama. Természetes, hogy az oltalmi idő meghosszabbításának nem hivatalból lenne helye, hanem csak kérelemre az összes fennforgó körülmények méltatása és mérlegelése mellett. Ezek az alapelvek ugy nálunk a honosainkkal, mint a külföldiekkel szemben alkalmazhatók, utóbbiaknál természetesen kölcsönösséget feltételezve. Valószínűnek tartom, hogy a meghosszabbítás e kérdését a békekötés alkalmával az államok túlnyomó része pártolni fogja. Alapitom ezt a nézetemet arra. hogy Francziaország már is kimondta az oltalmi idő meghoszszabbitását, még pedig öt évvel. Anglia hasonló rendelkezések tárgyában már előkészületeket tett. Ha pedig tényleg sikerülni fog a meghosszabbítás alapelvét általában elfogadtatni, akkor a nemzetközi jog helyreállítása kérdésében egy nagy lépéssel haladtunk előre és^a háború által a nemzetközi jogon ejtett sérelem részben jóvá lesz téve. Különös gond lesz fordítandó a meghosszabbítás kérdésénél azokra a szabadalmakra is, melyeknek oltalmi ideje a háború tartama alatt lejárt. Ezeknél tulajdonképen már nem lehet ugyan szó meghosszabbításról, hanem csak a szabadalom újra való felélesztéséről. Ez elől nem lehet elzárkózni, habár ez a kérdés a harmadik személyek részéről időközben szerzett jogokra való tekintettel óvatosan lesz kezelendő, a mennyiben ezek a harmadik személyek legalább is az előző használó jogaival azonos jogok gyakorlására jogosítva lesznek, a mint ez fent már emlitve volt. A nemzetközi jog helyreállítása kérdésénél fontos szerepe jut továbbá az Uniószerződés 4. czikkében megállapított prioritás kérdésének. E czikk szerint ugyanis — a mint az tudva van az Unióhoz tartozó államok ugyszólva egy bejelentési területet képeznek, minélfogva az a bejelentő,