Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - Birtokpolitikánk a békében

BIRTOKPOLITIKÁNK \ BEKÉBEN. 119 ^zápora földmivelő népe természetes fejlődése elől, láthatjuk, milyen sürgős kívánalom a demokratikus haladás a földbirtokpolitika terén. A kötött birtokrendszer megbontása a fejlődő demokráczia követelménye. Fokonkint kell átalakítani a nagyüzemeket minél töb'b, de fejlődésképes kisüzemmé. Ez a legnehezebb problémája lesz a háború utáni Magyarországnak. Mert megbontani nagy, produktív termelő egységeket, szétrombolni földbirtok kategóriákat, melyek a nemzeti termelés létező tényezői, a nélkül, hogy ez a nagy konverziója a földtőkének a továbbtermelő kisüzemekben nyerne uj létet, a legnagyobb veszedelmet jelentené. A földspekulácziók minden fajtája akadályozná meg az egészséges termelést, pénzválságokat, társadalmi zavarokat idézne elő. Viszont az is kétségtelen, hogy épen a nagybirtok Jegyen az tulajdoni vagy bérleti üzem — saját sürgető érdekében kénytelen lesz a kisüzemnek minél szélesebb érvényesülést engedni. A mezőgazdasági munkáskérdés olyan fenyegető problémája a jövőnek, a melyet csak okos előrelátással lehet megoldani. Azt kell tenni — a mit a magyar birtokososztály századokon át a török pusztulásoktól kezdve következetesen megtett. Telepiteni kell a munkásokat. A nagyüzem kiegészítőjévé tenni a munkástelepeket. Földhöz kell őket juttatni. A nincstelen proletár és a nagybirtok között meg kell teremteni az átmenetet. A nagy bérletek munkás tömegei ne reménytvesztett, keserű csalódással küzdjenek a létért, de földhöz jutva, az előrehaladás reményével legyenek részesei a nemzeti termelésnek, mint egészséges ember-reservoir szolgálják a nemzet elpusztithatlan életét. A birtokban levők és birtoktalanok között folyó ezeréves küzdelem eredményei mindig a harczolók hatalmi elhelyezkedésétől függött. Azt, hogy tulajdonul kapják-e a földet, vagy hosszú vagy örök bérletképen, végeredményében nem fontos.