Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)
1919 / 1-2. szám - Szociálpolitikai feladataink
I I 2 D? FERENCZI IMRE okozott, nem érhetjük be azzal, hogy a német birodalmi gyűlés 1917- évi példájára (R. G. O. 1152. és \y7. §§.) eltöröljük az elavult ipartörvénynek a koalicziós szabadság korlátozására irányuló szakaszait, hanem és a teljes gyülekezési jogról már megalkotott néptörvény értelmében a fenti közigazgatási rendszabályokat is. Nem érhetjük be továbbá az 1898: I. és iooyiXLV. t.-cz.-kek eltörlésével sem, a melyek a mezőgazdasági munkások és cselédek szervezkedési jogát újra büntetőjogi tilalom alá helyezték és közigazgatási rendszabályokkal lehetőleg elnyomták. Pozitív védőintézkedésekre van szükség a koalicziós jog gyakorlati biztositása érdekében, a tisztességes munkaadók védelmére is. Büntetendőnek kell nyilvánítani a koalicziós jog minden korlátozását ; a munkások kényszerítését, hogy a koalicziójogot általában igénybe ne vegyék, hogy bizonyos szervezetektől tartózkodjanak, illetve bizonyos szervezetekhez ne csatlakozzanak. Lehetetlen állapot továbbá, hogy a munkaadók és a munkások tizezrei szerződések alatt álljanak, a melyeket a jogrend teljesen ignorál, és a kölcsönös jogok, kötelességek tekintetében teljesen bizonytalanság uralkodik. A tarifaszerződéseknek minden irányú jogi szabályozása eddig még sehol sem következett be. A munkaszabályszerződéseket azonban mielőbb beható szabályozás alá kell venni legalább is oly mértékben, miként az Svájczban (a svájczi kötelmi jog 322-ik, 323-ik §-aíban) történt. Ki kell mondani, hogy magános külön szerződések nem függeszthetik fel a munkaszabályszerződés érvényét, de lehetőleg arra is kell törekedni, hogy érvényessége ne csak a szerződő pártokra és tagjaikra vonatkozzék, hanem szélesebb körre is érvényes legyen. A munka jogát az egész vonalon egységes szellemben kell kodifikálni és a jogszolgáltatást megfelelően szervezett autonóm s^akbiróságokra kell ruházni. A fenyegető kemény bérharczokat az államnak minden alkalmas eszközzel meg kell előznie. Üzemi, kerületi, országos békéltető és döntő szervekre van szükség. Az erre vonatkozó törvényhozásnál fel lehet használni azokat a panaszbizottságokat,
