Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)
1919 / 1-2. szám - Szociálpolitikai feladataink
lOO Dí FERENCZI IMRE A közérdek a háború után egyelőre tehát csak az egyéni gazdasági ösztönök még erősebb állami fékezését teszik szükségessé, nevezetesen a jövedelemeloszlás és a fogyasztói érdek védelme terén. Amennyiben pedig az egyén önhibáján kivül kereset nélkül marad, az államnak a jövőben legalább is oly felelősséget kell érte vállalnia, mint a háború alatt a hadbavonultak hozzátartozóiért, a háborús keresetnélküliekért és más ínségesekért. Még pedig immár függetlenitenie kell magát attól, vájjon az egyént hová állította a háború szeszélye, a harczvonalban volt-e, vagy odahaza dolgozott, egyedül az összesség érdekét tartva szem előtt. Nem elég a munkajövedelmet a hadinyereségeknek rovására fokozni, a melyekre egyes vállalkozó és tőkés rétegek az állami rendelések és a közszükség folytán szert tettek, hanem negatíve megfelelő adóztatási, szoczializáló rendszabályokkal is csökkenteni kell. A háború alatt ugyanis az állam nemcsak a föld és egyéb termelési javak, valamint a termeivények feletti magántulajdont nem nyirbálta meg, de sőt a front mögötti nyugalom érdekében tett szocziális intézkedéseiért a vagyonérdeknek mindenkor túlságos ellenértéket nyújtott. A határárakat a mezőgazdasági terményekből kiindulva, végig a közgazdaság minden ágában folytonosan emelte, a nyerészkedés ösztönét a legkülönbözőbb jutalmakkal legyezte. Ez a körforgás az élettartást egyre inkább megnehezítette. A kapitalizmus mintegy hivatalosan elismerte annak a helyzetnek erkölcsi jogosultságát, hogy mig milliók életüket, épségüket és exisztencziájukat áldozzák fel a hazáért, az itthon lévő birtokos elemek derekasan kereshetnek. Az összes foglalkozási ágak termelői, üzemük nagyságára, illetve vagyonuk erejére való tekintet nélkül valósággal versenyeztek az árak felhajtása és — ha ugy kellett — az áruk eltitkolása terén. Mig a katonák a fronton küzdöttek, a munkások méltányos belátással az anyagi érdekű sztrájkoktól lehetőleg tartózkodtak, a vezető osztályok egyszerűen beszüntették gazdasági tevékenységüket, mihelyt nem sikerült az állammal szemben anyagi érdekeiket kellően.