Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - Szociálpolitikai feladataink

94 DF FERENCZI IMRE irányelveit és szerkezetét, a mely reánk köszöntött, pozitív tekintetben a legfőbb irányvonalakat lehet megjelölni és abból a közeli jövő szocziálpolitikai feladatait levonni. « Tudjuk azt, hogy többé nem térhetünk vissza az individualizmusnak ama szélső rendszeréhez, a mely különösen hazánkban az állami és gazdasági életet a háború előtt jellemezte. E rendszer gazdasági és szocziális mérlegét, mezőgazdasági és ipari politikájának csődjét már az az egy millió főre rugó emberveszteség is eléggé jellemezte, a melyet az ország népessége a tengerentúli kivándorlás folytán egy évtized alatt, közvetlenül a háború előtt (1904—14) szenvedett. Ennyi ember vagy egyáltalán nem talált országunk területén munkaalkalmat, vagy pedig nem talált eléggé jövedelmező keresetet vagy egyébként kielégitő viszonyokat ahhoz, hogy itthon emberhez méltó módon megélhessen. Népességünk alacsony fizikai színvonalát mi sem jellemzi jobban, mint hogy Magyarország a halálozási arányszám és a legtöbb népbetegség terén vezet a kulturállamok között. Az állami be nem avatkozás politikája mellett oly csekély volt a termelés, annyira aránytalan volt a jövedelemelosztás és oly csekély volt az államháztartás hozadéka, hogy Magyarországnak a leghiányosabb anyagi készültséggel, sok tekintetben gyenge fizikumú emberanyaggal, a belső összetartozás legkisebb tudatával és a legkevesebb szocziális intézménynyel kellett a világháborúban résztvennie. A háború alatt azonban már a magyar államnak is — akarva nem akarva — a termelés, a fogyasztás és részben a jövedelemeloszlás terén az állami kényszer elvét fokozatosan, igen messzemenő mértékben kellett megvalósítania. A munkásvédelmi törvényhozás hivei már a világháború előtt főleg a népegészségügy, az osztályok közötti békesség, a termelés folytonosságának és fokozásának érdekeivel okolták meg javaslataikat. Ez érvek hazánkban a politikai osztályuralom védelme alatt élő birtokos osztályokra kellően nem hatottak, csak a világháború során látták teljesen át a szocziálpolitikai