Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A nemzeti átalakulás problémája

A NEMZETI ÁLLAM ALAKULÁS PROBLÉMÁJA. létre, mint minden más törvény s szorosan véve a magyar állam és a nemzetiségek közti kiegyezésnek vagy szerződésnek. v nem tekinthető, a miért is a későbbi törvényekben foglalt egyes, eltérő rendelkezések jogmódositó határa a szigorú törvénymagyarázat szabályainál fogva kétségbe nem vonható : politikai szempontból mégis ugy áll a dolog, hogy a nemzeti egyenjogúságról szóló törvény egy egységes konczepcziónak volt az eredménye s az egyes kiszakitott részletkérdésekben való későbbi inczidentális eltéréseket alig lehetett a nemzetiségekkel szemben indikált méltányosság tekinteteivel összeegyeztetni. Egyes vonatkozásokban helytelenül határozták meg a rendelkezések érvényét és terjedelmét. így pl. az i868:XLIV. t.-cz. 13. §-a egyebek közt azt rendeli, hogy az államkormány által kinevezett biróságok nyelve a magyar; minthogy pedig az 1869 : IV. t.-cz. későbbi rendelkezése értelmében valamennyi itélőbirót a király nevezi ki, ebből azt következtették, hogy az 1868. évi törvénynek az akkoriban még választás alá esett elsőfolyamodásu biróságok előtti nyelvhasználatra vonatkozó szabályai hatályukat vesztették, holott az 1869: IV. t.-cz. 6. §-ának d. pontjában világosan ki van mondva, hogy a nemzetiségi törvény 13. §-a továbbra is csak a felsőbb biróságokra értetik. Ennél még bántóbb lehetett a motiválás, a mely szerint az i868:XLIV. t.-cz.-nek későbbi törvények által meg nem változtatott tartalma végre nem hajtható. Az az argumentum,, hogy az 1868. évi törvényhozás abból a feltevésből indult ki, hogy a nemzetiségek teljes lojalitással fogják fogadni a magyar államnak velők szemben tanúsított liberális eljárását, a mi azonban nem valósult meg: nem is felelt meg egészen a valóságnak, mert — a mint láttuk — a törvény meghozatala idejében a nemzetiségek álláspontja intranzigensebb volt, mint későbben. A nemzetiségek legújabb közeledése sem talált a megfelelő viszonzásra. Pozitív okmányi adat van arra, hogy a mikor a tót nemzeti aspirácziók egyes számottevő reprezentánsai 19115-ben érintkezést kerestek az akkori kormánynyal a végből, hogy «annak a haza-