Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 8. szám - Adóügyi politikánk és a legeslegújabb adónovella

ADÓÜGYI POLITIKÁNK. Magányosok és családnélküliek adója. Szocziális szempontból is helyes adópolitikai rendelkezés az az osztrák mintára megalkotott szabály, a mely szerint a magányosok és a családnélküliek a jövedelmi adónak fölemelt adótételeit kötelesek fizetni. A novella értelmében ugyanis a jövedelmi adó szerint járó rendes adótételnek még további a) 15 °/o-át fizeti az az egyén, a kinek háztartásához családtag nem tartozik (a magányosok adója); b) 10%-át fizeti az az egyén, a kinek háztartásához csak egy családtag tartozik (a családnélküliek adója). Részemről az amúgy sem magas jövedelmi adónak ezt a 15 vagy 10%-os fokozását elegendőnek nem tartom. A gyermekek fölnevelése nemcsak az ember küldetésével járó nemes feladat, hanem egyúttal az államnak hozott tetemes anyagi •áldozat is. A magányosok és a családnélküliek fokozott adótételének legalább is egyenértékét kellene tennie annak az összegnek, a mit a családfő családtagjaiért egy évben közvetett adók és egyedárusági árak fejében kiad. Ha valakinek pl. a jövedelme 10.600 K, mint magányos csupán 43 K 50 f, mint családnélküli pedig csak 29 K adótöbbletet lesz kénytelen fizetni. Hol maradnak ezek a kis összegek a több gyermekkel megáldott családapának egyedül csak a fogyasztási adókban a családtagokért egy éven át kiadott összegei mögött! Épen erre1 való tekintettel nem látom teljesitendőnek azt a felmerült kívánságot, hogy a magányosok és családnélküliek adója alól mentessenek föl az olyan egyének, a kiknél — hatósági orvos bizonyítványa szerint — nem kívánatos a családalapítás. Ezeket sem kell fölmenteni ennek az aránylag csekély adónak a fizetési kötelezettsége alól, mert ez az adó nem büntetés a családalapítás elmulasztása miatt, hanem csupán a megtakarított fogyasztási adók és monopóliumok gyönge egyenértéke akar lenni.